Hát kitépem a hajamat!

Emlékszem, mikor a tükörhöz közelre hajolva néztem, vannak-e pár milliméteres kis hajak a kopasz foltokon a nagyobbacskák mellett...Tudom magamról, hogy szinte fölösleges pénzt kidobni különböző szerekre, ha az eredményét közben tönkre tesszük. Persze, hogy semmi nem használ, ha titokban tovább tépkedem. Túl vagyok már ennyi év alatt egy csomó mindenen: a Bánfin, a Revalidon, a Juvamine-on,  a Herzerián, a Vichy készítményeken már csak mosolyogni tudok. A trichotillománia erősebb volt náluk, hiába erőlködtek. Hiába erőlködött az a kedves orvosnő is, aki kamaszkoromban jó ideig  drága pénzen kezelte a fejbőrömet és a hajhagymákat. Szegénynek fogalma sem volt, hogy mivel kellene megküzdenie. Aztán voltak további samponok, olajok, allergiavizsgálatok. Diane 35, kanalas cink, A vitamin, E vitamin, NACC,  élesztő, Varga hajcsepp. Olajok, szeszek. Bőrgyógyászati szakrendelők. Agykontroll tanfolyam. Jó ég, ha mindennek az árát össza tudnám számolni, és még a parókák árát is hozzáadnám... ha az a pénz most mind itt lenne a zsebemben!

Én is félek attól, hogy nem fog újra nőni a hajam, meggyötört hajhagymáim egyszer csak sértetten beintenek. Fogalmam sincs, milyen állapotban vannak. Hiszen nagyon régóta nem érik meg az új hajszálak azt az időt, hogy 2-3 centinél hosszabbra nőhessenek. Az érintett, igencsak nagy területen állnak, egyre ritkábban, és mire kitépem őket, indul néhány másik, amelyeknek néhány hét múlva ugyanez lesz a sorsa, és ez már olyan, mint egy végtelen történet. Szeretnék véget vetni a végtelen történetnek, de ezt csak óhajtó módban merem leírni, mert a kijelentő mód véglegességét eddig nem tudtam teljesíteni. Annyiszor ígértem magamnak, határidőket szabtam, eseményekhez kapcsoltam az abbahagyás kezdetét. Kaptam olyan javaslatot, hogy végeztessek el egy hajgyógyásszal mikrokamerás vizsgálatot, éppen azért, hogy legalább tisztában legyek a hajhagymák maradék képességével.Arra gondolok, ha meg tudnám annyira növeszteni, ha nem is lesz már tökéletes, ha egyáltalán lenne olyan mennyiség, amihez hozzá lehetne varratni, talán a parókát el lehetne felejteni. Egy, a témával foglalkozó, nagyon kevés számú fórumban olvastam, hogy valaki élt ezzel a lehetőséggel. Drága, drága, de a paróka is az, és hátha a hajfelvarrás kevésbé feltűnő megoldást adna. De addig, amíg nem hagytam abba a tépkedést, ezek csak ábrándok. Most éppen két nem nyúltam hozzá. A még sűrű, leborotvált rész szúrósságát felváltotta egy pár milliméteres selymes borosta, nagyon kellemes, ha megsimogatom, vagy megdörzsölöm. Belekapaszkodni, hál a az égnek, nem lehet!  :-) Nagyon irigylem a férfiakat, akik legálisan ilyen fejjel járhatnak! Nagyon kellemes érzés, bár eleinte, hogy a levegőt éreztem a fejbőrömön, mindig azt hittam vizes a hajam és fázik. Lehet, hogy ebben az állapotban fogom tartani a hajamat, míg ki nem derül, hogy a másik területen mennyi nő ki - már ha meg tudnám állni, persze. Ja, a kis család előtt persze nem tudtam a végtelenségig leplezni. Nálunk nem szokás, hogy a másik fél ébredéstől elalvásig csak a tökéletesen felöltözött, fésült, sminkelt változatot látja. Pedig lehet, hogy jobb lett volna úgy bevezetni? Nos, ez már mindegy. Lényeg, hogy életem párja most teljesen úgy tett, mintha mindig is kopaszra borotvált fejjel látott volna. Szeme sem rebbent, és egy szót sem szólt, nem is kérdezett semmit. Magyarul: baromira nem tetszik neki. Igaz, hogy én nem vagyok olyan szép, mint Sinead. És énekelni sem tudok. :-(

Azaz: függőség.

Időnként keresgélek a neten a témában, hátha találok valamit, ami közelebb visz a megoldáshoz. Vagy találok valakit, aki ha mással nem, a saját tapasztalatával segíteni tud. Már a tudat is számít, hogy nem vagyok egyedül. Régen azt gondoltam, valószínűleg nincs a világon még egy ilyen isten csudája mint én. És nem volt semmiféle magyarázat: miért? Miért csinálom, mikor csak magamnak ártok vele? De hát a dohányos, az alkoholista, a kényszeres evő miért árt magának?

Eddig tartott. Megint a gödör fenekén gubbasztok. Megbetegedtem, se dolgozni, se edzésre nem tudok járni, és itthon se nagyon tudok semmit sem csinálni. A számítógép elromlott, kétszer kellett újra telepíteni, mé most is bizonytalanul működik. Rengeteget voltam egyedül. És ha itthon volt valaki, abban sem volt köszönet. Összerúgtam a port a gyerekkel, az igaz, hogy okkal, de nem jól csináltam. A pökhendi, nagyképű viselkedésével teljesen kiborított. Életem párjára is silerült ráförmednem, pedig igazán nem szolgált rá, de a fájdalomtól és a fáradtságtól nagyon ingerült voltam. Nem hiába, a sárkány jegyében születtem! És mindennek a tetejébe tágabb családom is meglátogatott egy délutánra. Nem volt olyan rossz, eltekintve attól, hogy néha a plafonra meredtem, repedezik-e már anyám feje fölött - szerencséreaz épület bírta a terhelést -, és eltekintve attól, hogy néha az asztalterítő takarásában karmolásztam a lakkozást az asztal lábától. Igazán kár az asztalért, meg a körmeimért is. Annál is inkább, mert most az itthoni semmittevésben sikerült végre megnövesztenem őket, és volt rá időm, hogy reszelgessem, lakkozgassam. Hát ilyen is régen volt már. A hosszú, lakkozott köröm azért is fontos lenne, mert ideig-óráig vissza szokott tartani a hajtépkedéstől. Ugyanis a kialakult tépési technika deformálja a hüvelykujjamon a körmöt. A köröm olyankor hajlik, ezáltal a lakk is megreped, lepattog róla. Az pedig bántja a szépérzékemet. Haha. És akkor jöhet az újabb körömápolás, amihez nemigen van türelmem. Piszlicsáré munka, időba telik, stb. Ja, a tépkedő mozdulatokkal nem csak a körmömet rongálom, hanem a mutató ujjam hegyén bőrkeményedést is okoz.

Most egy kicsit jobban érzem magam. Még edzésen is voltam hétfőn, sőt, ma is megyek. Helyesek voltak a lányok, kedvesen örültek, hogy újra látnak, az edző sem cikizett. És elég jól bírtam. Kíváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedésem.

Egy darabig nem írok levelet, talán még a sajátjaimnak fogok, de az nem lesz ilyen keserves. Meg majd, ha a könyvet végigolvastam és utána elkezdem mégegyszer, akkor a könyvben tanácsolt terápia közben megteszem. Mindjárt megyek lelkizni egyet, és jó lenne itthon is utolérni magam. Meg este edzésre. Meg vásárolni is kellene. Meg mindent, de hogy mennyi fér bele egy szabadnapba? Meg a háziorvost is fel kellene keresnem.Megvallom, nagyon rühellek oda is elmenni, pedig nagyon rendes és kedves ember. Egyrészt fehér köpeny fóbiám van, másrészt "ne nyúlj hozzám" ember vagyok, harmadrészt ott is csak szégyellem a pofám, mert a hajamról neki is mindig csak hazudtam, mert nem volt bizalmam, és most sincs bátorságom... De ha úgy végzek, és még nem lesz itthon senki, talán tudok még írni. Indulnom kell.

Szia, Kicsim.

Hát helló, Tesó.