A tüdőrák genomikai eredete azoknál, akik soha nem dohányoztak

szerző: Füzesi Zsuzsa, fordító - WEBBeteg
lektorálta: Dr. Szabó Zsuzsanna megjelent:

A kutatók a tüdőrák három altípusát azonosították azoknál, akik soha nem dohányoztak. Az eredmények elősegíthetik a tüdőrák pontosabb kezelését.

Évente mintegy kétmillió embernél diagnosztizálnak tüdőrákot, és ezáltal a tüdőrák a daganatos halálozások vezető oka. Az összes tüdőrák körülbelül 10-25%-a olyan embereknél fordul elő, akik soha nem dohányoztak. Ennek ellenére a tüdőrákos megbetegedések genomikai vizsgálatainak többségét olyan emberek daganatain végezték el, akik életük valamely szakaszában dohányoztak. Következésképpen a tüdőrák genomikai jellemzői kevésbé ismertek azon személyek vonatkozásában, akik soha nem dohányoztak.

A Nemzeti Rákkutató Intézet (National Cancer Institute (NCI)) egy kutatócsoportja, Maria Teresa Landi vezetésével 232 fő olyan tüdőrákos beteg tumorjának genomjait szekvenálta (térképezte fel), akik soha nem dohányoztak. A daganatok között 189 adenokarcinóma (a tüdőrák leggyakoribb típusa), 36 karcinoid tumor és 7 egyéb, különböző típusú daganat szerepelt. Ezeknél a betegeknél még nem került sor a daganatos megbetegedés kezelésére.

Az NCI mellett az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) környezetegészségi tudományokkal foglalkozó országos intézete (NIEHS) és az Egyesült Államok Nemzeti Szív, Tüdő és Vér Intézete (NHLBI) is támogatta a kutatást. Az eredményeket a ’Nature Genetics’ szaklap 2021. szeptember 6-i számában tették közzé.

A kutatók nem találtak dohányzással összefüggő mutációs mintázatokat, még azoknál a betegeknél sem, akik arról számoltak be, hogy passzív dohányzásnak voltak kitéve. Ez több tényezőre vezethető vissza: a passzív dohányzásnak kitett betegek száma alacsony volt, a passzív dohányzásnak való kitettség tartománya széles skálán mozoghatott, és lehetséges, hogy a módszerek nem voltak elég szenzitívek ahhoz, hogy a passzív dohányzásból adódó kis számú mutációt detektálják.

Az eredmények mindazonáltal arra engednek következtetni, hogy a tüdőrák mögött meghúzódó mechanizmusok eltérőek azok esetében, akik soha nem dohányoztak, mint akik esetében a tüdőrákot a dohányzás okozza. A kutatócsoport a daganatok 3 altípusát azonosította a mutációk egy típusa, az úgynevezett kópiaszám-változások alapján. Ezekben a mutációkban egy kromoszómaszakasz megkettőződésére (duplikáció) vagy elvesztésére (deléció) kerül sor. Ezeket az altípusokat a relatív „hangerősség” zenei kifejezései után nevezték el.

A „piano” (halk) altípus volt a leggyakoribb, és a soha nem dohányzó személyeknél előforduló daganatok csaknem felét tette ki. Kevesebb mutációval volt jellemezhető, mint a másik két altípus, és nagyobb eltérések mutatkoztak a sejtek között ugyanazon a tumoron belül. A „piano” altípusú daganatok esetében fordultak elő a leghosszabb telomérák is – azaz a kromoszómák végét jelölő DNS-szekvenciák. Ez arra enged következtetni, hogy a tumorsejtek kevesebbszer osztódtak, mint a többi altípus esetében.

A kutatók úgy becsülték, hogy a „piano” altípusú daganatok esetében az irányító (driver) mutációk – azaz azok, amelyek lehetővé teszik, hogy a tumorsejtek növekedjenek és terjedjenek – átlagosan egy évtizeddel a diagnózis felállítása előtt jelentkeztek először. Következésképpen ezek a daganatok nagyon lassan növekedtek. A „piano” altípus speciális sajátosságai arra engednek következtetni, hogy legalább egy részük reaktivált őssejtekből származott.

Ezzel szemben úgy tűnt, hogy a „mezzo-forte” (középerős) és a „forte” (hangos, erős) altípusú tumorok sokkal gyorsabban növekedtek, mint a „piano” altípusú tumorok. A „mezzo-forte” altípusú tumorok bizonyos kromoszómaszegmensek duplikációit mutatták. Gyakran fordultak elő mutációk egy génben – az EGFR génben –, ami tüdőrák esetén gyakorta mutálódik. A „forte” altípusú daganatok esetében gyakran a teljes genom duplikálódott, ami gyakran megfigyelhető a dohányos embereknél kialakuló tüdőrák esetében is. A becslések szerint a „forte” és „mezzo-forte” altípusú tumorokban gyakran megfigyelhető öt mutáció mindegyike megduplázza a halálozás kockázatát.

„Azt tapasztaltuk, hogy azok esetében, akik soha nem dohányoztak, a tüdőráknak különböző altípusai léteznek, amelyek molekuláris jellemzői és evolúciós folyamatai eltérőek” – fogalmazott Landi. „A jövőben képesek lehetünk különböző terápiákat alkalmazni a különböző altípusok esetén.”

Tovább

WEBBeteg logóWEBBeteg
Forrás: Füzesi Zsuzsa, fordító; Genomic origins of lung cancer in never smokers (National Institutes of Health)
Lektorálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta

Cikkajánló

Hazánkban az elmúlt két-három évtizedben robbanásszerűen nőtt meg a tüdőrákos megbetegedések száma. 1945-höz képest mintegy tízszeres a növekedés, s ez jelenleg évente mintegy tízezer újonnan felfedezett beteget jelent.
Szürke hályog
Szürke hályog

A C-vitamin segíthet és árthat is.

Fáradékonyság
Fáradékonyság

Legtöbbször az életmódból fakadó okai vannak.

WEBBeteg - Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
WEBBeteg - Dr. Kónya Judit, családorvos
WEBBeteg - Dr. Bene Orsolya, kardiológus
WEBBeteg - Dr. Lajtos Melinda, tüdőgyógyász
WEBBeteg - Dr. Diószegi Judit, pszichiáter
WEBBeteg - Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.