Kórházban szerzett tüdőgyulladás

A tüdőgyulladás kialakulhat az otthon, közösségben szerzett forma mellett kórházi fertőzés, továbbá lélegeztetés következtében is. A megkülönböztetést az indokolja, hogy a kórházban kialakult tüdőgyulladás (HAP) fokozott veszélyt jelent a multirezisztens kórokozók előfordulása és a beteg egyébként is legyengült állapota (társbetegségek, kórházi beavatkozások) miatt.

Kórházi eredetűnek tekinthető a tüdőgyulladás, ha az az intézménybe történő felvételt követő 72 óra múlva alakul ki. Ebbe a csoportba (HAP) tartozik az egészségügyi ellátásban részesült betegekben (HCAP), illetve a lélegeztetett betegekben kialakuló tüdőgyulladás (VAP). A kórházi felvétel után 3 napon belül kialakuló tüdőgyulladásban még a területi kórokozók szerepe a valószínűbb, azaz valószínűleg még a kórházba kerülés esetén történt a fertőzés.

Miért veszélyes a kórházban kialakuló tüdőgyulladás?

A kórházban kialakult tüdőgyulladás halálozási aránya magas, 20-25 százalék. Ennek oka egyrészt az, hogy az ápolt betegek eleve a rizikócsoportba tartoznak súlyos betegségeik miatt. Másrészt a kórházakban nagyobb az esélye annak, hogy a tüdőgyulladás kórokozója sokféle gyógyszerrel szemben ellenálló (multirezisztens), így a kezelés nagyobb kihívást jelent.

A kórházi tüdőgyulladás esélyét növelő kockázati tényezők:

• megelőző 90 napban antibiotikumkezelés történt;
• 5 napot meghaladó kórházi kezelés;
• jelentős az antibiotikumrezisztens baktériumok jelenléte a kórházi osztályon;
• immunválasz csökkenésével járó (immunhiány) betegség és/vagy immunszuppresszív kezelés.

Fontos Napjaink veszélye, az antibiotikumrezisztencia

A kórházi pneumónia jellemző kórokozói

Míg a hétköznapi életben a tüdőgyulladás leggyakoribb kórokozója a védőoltással is nagy arányban megelőzhető Streptococcus pneumoniae (Pneumococcus), a kórházi megbetegedések esetén más baktériumok, vírusok, gombák dominálnak.

A leggyakoribb kórházi kórokozók:

• Baktériumok közül: Pseudomonas aeruginosa, Klebsiella pneumoniae, Staphylococcos auereus (MRSA), E. coli
• Vírusok: citomegalovírus, herpesz vírusok
• Protozoon: Pneumocystis jiroveci
• Gombák: Aspergillus, Candida

Diagnózis és kezelési lehetőségek

A tüdőgyulladás diagnózisához az általános esethez hasonlóan szükséges a kétirányú mellkasröntgen. Ezen felül kórházi eredetű tüdőgyulladás gyanúja esetén tüdőtükrözéssel nyert alsó légúti váladékmintát javasolt küldeni mikroszkópos vizsgálatra és tenyésztésre, továbbá az anitbiotikumterápia megkezdése előtt hemokultúra levétele javasolt.

A kezelés általában vénásan adott antibiotikummal történik, sokszor több típusú antibiotikum kombinált alkalmazásával. Az alkalmazott antibiotikum ceftriaxone vagy levofloxacin, vagy ampicillin/sulbactam vagy ertapenem. Sokfajta antibiotikummal szemben rezisztens kórokozó esetén imipenem vagy piperacillin/tazobactam, emellé ciprofloxacin vagy aminoglicozid, vagy MRSA-fertőzés esetén vancomycin/linesolid.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász