A hepatitis D-fertőzés okai, tünetei, kezelése és megelőzése

A hepatitis D a máj hepatitis D-vírusfertőzés által okozott gyulladását jelenti. A fertőzés károsítja a májsejteket és megzavarja a szerv működését. A hepatitis D vírus (HDV) akkor tudja megfertőzni a szervezetet, ha egyidejűleg vagy korábban az egyén hepatitis B vírussal (HBV) is megfertőződik/megfertőződött. A hepatitis D vírus ugyanis csak a B vírus segítségével képes szaporodni, annak fehérjeburkában megbújva.

A vírusok a genomból (örökítőanyag, mely lehet DNS vagy RNS) és az azt körülvevő fehérjeburokból állnak, némelyiknek lipidburka is van. A hepatitis D vírus egyszálú RNS-vírus, mindössze örökítőanyagból áll, fehérjeburka nincs, ezért defektív vírusnak nevezzük. Ahhoz, hogy képes legyen megfertőzni a májsejteket, hepatitis B vírusra, annak fehérjeburkára van szüksége, vagyis csak azokat az egyéneket képes megfertőzni, akik hepatitis B vírussal is megfertőződtek korábban vagy a D vírussal egyidejűleg.

Ha a hepatitis B és D vírus egyszerre kerül a szervezetbe, koinfekcióról beszélünk. Az ilyen fertőzés gyakran súlyos lefolyású, de csak az esetek 2 százalékában válik krónikussá.

Ha hepatitis D vírussal csak azután fertőződik meg az egyén, hogy a hepatitis B vírus már bejutott a szervezetébe, akkor szuperinfekcióról beszélünk. Ennek lefolyása általában kedvezőtlenebb, és noha eleinte kevesebb tünet lép fel, egyre kifejezettebb lesz a májgyulladás, és az esetek 90%-ában krónikus lefolyásúvá válik. A krónikus hepatitis D-fertőzés gyakran májcirrózis kialakulásához vezet. A teljes gyógyulás ritka.

A hepatitis D vírus az egész világon elterjedt, bárhol okozhat fertőzést, ám a fertőzési ráta Dél-Európában, a Földközi-tenger térségében, Észak-Afrikában, a Közép-Keleten és Dél-Amerikában a legmagasabb.

A hepatitis D-fertőzés a törvény szerint kötelezően jelentendő betegség. Ez azt jelenti, hogy a kezelőorvosnak jelentenie kell a betegséget az érintett lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szerv részére,

• ha felmerül a hepatitis D-fertőzés gyanúja
• ha laborvizsgálatokkal beigazolódik a betegség
• ha egy általa megvizsgált elhunyt személy hepatitis D-vírusfertőzésben szenvedett.

Mi okozza a hepatitis D-fertőzést?

A májgyulladás (hepatitis) D típusát a hepatitis D (=delta) vírusok okozzák.

A hepatitis D vírust egyedül az ember hordozhatja. A kórokozó testnedvek (pl.: nyál, sperma, hüvelyváladék) által terjed, valamint vérrel (pl. transzfúzió során), illetve szoros testi kontaktussal a bőrön (például sebeken) keresztül is.

Lappangási idő

A hepatitis D lappangási ideje (inkubációs idő), vagyis az az idő, ami a vírussal való megfertőződéstől az első tünetek jelentkezéséig eltelik, HBV-HDV koinfekció (B és D vírus együttfertőzése) esetében 3-7 hét, szuperinfekció (krónikus hepatitis B vírushordozó vagy hepatitis B-vel akutan fertőződött egyén felülfertőződése hepatitis D-vel) esetén pedig 50-180 nap.

A hepatitis D tünetei

A hepatitis D gyakran olyan nem specifikus, általános tünetekkel kezdődik, mint:

• fáradtság
• levertség
• fejfájás
• étvágytalanság
• ízületi és izomfájdalmak
• nyomásérzékenység a felhas jobb oldalán, ami a máj gyulladására vezethető vissza
• láz.

Később ezekhez további tünetek csatlakoznak:

• hasmenés
• émelygés, hányinger
• a vizelet sötét elszíneződése (a máj károsodása miatt)
• a széklet elszíneződése (a máj károsodása miatt)
• sárgaság (ikterusz), mely a szemek és/vagy a bőr sárgássá válásával jár.

Hepatitis D és B vírusok egyidejűleg történő fertőzése (koinfekció, szimultán fertőzés) esetén a betegség további lefolyása általánosságban a hepatitis B-fertőzés tüneteihez hasonlít. Ha a hepatitis D vírussal való megfertőződés azután következik be, hogy a hepatitis B vírus már megfertőzte a szervezetet, akkor általában a kórlefolyás súlyos, az esetek 90 százalékában krónikussá válik.

Hogyan diagnosztizálható a hepatitis D-fertőzés?

A hepatitis D-fertőzés diagnosztizálása mindenekelőtt a vérben a vírus ellen termelt specifikus antitestek kimutatásával történik. Egyedi esetben a diagnózis érdekében a vírus genomjának kimutatására is lehetőség van.

Hogyan kezelhető a hepatitis D?

Jelenleg sajnos nem létezik olyan hatékony gyógyszer, amelynek a segítségével a hepatitis D-ben szenvedő betegeket sikeresen kezelni lehetne. Ezért a hepatitis D-fertőzés esetében a terápia célja a tüneti kezelés, azaz a fellépő panaszok enyhítése (pl.: fájdalomcsillapítókkal és ágynyugalommal, májelégtelenség kezelése).

Tanulmányok szerint az interferon-alfával történő kezelés hatására elhúzódó betegségben nem mutatkozott tartós javulás. Ezért interferon-alfa adása hepatitis D-fertőzésben nem ajánlott.

A hepatitis D-fertőzés lefolyása

A hepatitis B és D vírusokkal történő kombinált megfertőződés gyakran súlyos lefolyású (akut és krónikus formában is).

A betegség elhúzódó formájában, előrehaladottabb állapotban májcirrózis alakul ki, ami súlyos krónikus májműködészavarokkal járhat és rosszindulatú májdaganat (májsejtkarcinóma) kialakulásának veszélyét hordozza, (a hepatitis B és D kombinációja jelentősen növeli a kockázatot). Ha a hepatitis D-fertőzés akkor következik be, ha a hepatitis B-fertőzés már fennáll, akkor jelentősen nagyobb a súlyos májkárosodással járó krónikus lefolyás rizikója.

A hepatitis B és D vírussal történő egyidejű megfertőződés esetén gyakoribb a végzetes akut kórlefolyás (az ún. fulmináns kórlefolyás), ami májcirrózishoz és májrákhoz vezethet.

Hogyan előzhető meg a hepatitis D-fertőzés?

A hepatitis B elleni védőoltás a hepatitis D-fertőzést is megakadályozza. Az oltóanyag beadására csak addig van lehetőség, amíg az egyén nem fertőződött meg a B vírussal. Azok számára ugyanis, akik krónikus B hepatitises betegek, a vakcina beadása már nem nyújt védelmet.

Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; onmeda.de
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia, belgyógyász, hematológus