Inzulinrezisztencia: a cukorbetegség előszobája

Szerző: WEBBeteg - Dr. Borsi-Lieber Katalin, Dr.
Rakk Erika

Az inzulinrezisztencia (IR) azt jelenti, hogy szöveteink a normálisnál kevesebb glükózt képesek felvenni inzulin jelenlétében, így jóval magasabb inzulinmennyiségre van szükség a megfelelő vércukor-anyagcsere fenntartásához.

Az egészséges éhgyomri vércukorszint a 3.9-6.0 mmol/l határértékek között található. Az ennél magasabb vércukorszint már valamilyen cukoranyagcsere zavarra, az esetek egy részében kialakult cukorbetegségre utal. Az inzulinrezisztencia is ezen zavarok egy formája, amely azonban még nem feltétlenül jár a kialakult betegségre jellemző magas vércukorszinttel. Inzulinrezisztencia esetén még nem minden esetben emelkedett a vércukorszint, azaz normális vércukor értékek mellett is lehet valaki inzulinrezisztens.

Ennek az az oka, hogy a szervezet a fokozott inzulintermeléssel egy ideig képes kompenzálni azt, hogy az inzulinérzékeny szövetek már kevesebb glükőz felvételére képesek a korábbi inzulinmennyiség mellett. Ez az állapot ugyanakkor nem tartható fenn hosszabb ideig, így mindenképp fontos az IR felismerése és életmódunk átalakítása annak érdekében, hogy ne alakuljon ki rövid időn belül a 2-es típusú cukorbetegség.

Az inzulinrezisztencia kialakulása

Szerveink sejtjeinek jelentős része csak inzulin hatására képesek felvenni a működésükhöz szükséges glükózt. Inzulinrezisztencia esetében azonban szöveteink csak az átlagosnál nagyobb mennyiségű inzulin jelenlétében képesek a megfelelő mennyiségű cukor hasznosítására. Az inzulinrezisztencia az izomszövetek, a máj, a zsírszövetek és az agy sejtjeit érintik.

Ezt az extra inzulinszükségletet a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek ß-sejtjei fokozott inzulintermeléssel próbálják kielégíteni. Amíg a hasnyálmirigy több inzulint termel, még nem jelentkeznek a betegség jellegzetes tünetei, így a szénhidrát-anyagcsere zavara sokáig rejtve maradhat.

Kezelés nélkül azonban a ß-sejtek csak egy bizonyos határig képesek kielégíteni az inzulinszükségletet, majd kimerülnek, és már nem lesznek képesek a fokozott mennyiségű inzulin előállítására. Amikor ez megtörténik, kialakulnak a cukorbetegség jellegzetes tünetei (szomjúság, szájszáradás, sok folyadék fogyasztása, gyakori vizeletürítés, bőrviszketés).

Figyelemfelhívó jelek

Inzulinrezisztenciára utalhat - nemtől függetlenül - az étkezések utáni fokozott fáradtság, a túlsúlyhajlam, a pattanásos vagy zsíros bőr, az alvászavar. Nők (már tizenéves lányoknál is) gyakran idéz elő menstruációs zavarokat, fokozott szőrösödést, migrént, férfiak esetében pedig merevedési zavart vagy korai kopaszodást.

Bővebben Az inzulinrezisztencia tünetei és társbetegségei

A betegség nehezen felismerhető, sok panasszal hozható kapcsolatba, ám egy-egy embernél a fenti tünetek csak részben jelentkeznek. Ennek ellenére egy egyszerű vérvétellel igazolható vagy cáfolható.

Nőgyógyászok és endokrinológusok különösen gyermekvállalás előtt javasolják a kivizsgálást. Részben azért, mert az inzulinrezisztencia akadályozhatja a teherbe esést, emellett sikeres fogantatás esetén is hatással lehet a magzat egészségére is.

Inzulinrezisztenciára a laboreredményben

Az inzulinrezisztencia vizsgálatához az éhomi vércukorszint mérése szükséges, amelyet laborban vérvétellel tudnak megállapítani. Mivel magas inzulinszint mellett a szervezetünk még képes a vércukorszint határértéken belül tartására, önmagában a vércukorszint érték nem jelzi megfelelően az inzulinrezisztenciát.

A betegség kifejezéséhez ezért az ún. HOMA indexet használják. A HOMA index az éhomi vércukorszit x éhomi inzulinszint / 22,5, azaz azt fejezi ki, hogy milyen magas inzulinszint mellett jelentkezik az adott vércukorszint. Amennyiben az így kiszámított érték 2 feletti, inzulinrezisztenciáról beszélünk.

Amennyiben önmagában a vércukorszint is az egészségesnél magasabb (6.0 mmol/l feletti) értéket mutat, már kialakult a cukoranyagcsere valamilyen stádiumú zavara. Ilyen esetben tehát a vizsgálat nem az inzulinrezisztenciát, hanem az alábbi cukoranyagcsere zavarokat mutatta ki.

A szénhidrát anyagcsere zavarai

A magas vércukorszinttel járó szénhidrátanyagcsere-zavarnak a nemzetközi osztályozás szerint három stádiuma van.

Emelkedett éhomi vércukorszint állapotáról akkor beszélhetünk, ha az ismételt éhgyomri vércukormérések során a vénás vérben mért vércukor 6.1-6.9 mmol/l között van. Ez az állapot általában panaszmentes, azonban felismerése fontos, egyrészt mert diabétesz kialakulásához vezethet, illetve azért is, mert már ez az állapot is fokozhatja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Felismerése csak rendszeresen elvégzett vércukorszint ellenőrzéssel lehetséges.

A csökkent glükóztolerancia (IGT) diagnózisa az ún. orális glükóztolerancia teszt segítségével állítható fel. A vizsgálat menete: a páciensnek előzetes kb. 10 órás éhezést követően, 75 g cukor tartalmú vizet kell elfogyasztania. Az első vércukormérés, még a teszt előtt, a második mérés pedig, 120 perccel a cukor elfogyasztása után történik. IGT fennállásáról akkor beszélhetünk, ha a 120 perces érték 7.8-11.1 mmol/l között mérhető.

A harmadik stádium maga a cukorbetegség.

Mik a kockázati tényezők?

Az inzulinrezisztencia kockázati tényezői hasonlóak a 2-es típusú cukorbetegség rizikófaktoraihoz. Általában az életkor előrehaladásával fokozódik a kockázat, de fontos tényező a fizikai aktivitás mértéke is, azaz keveset sportolóknál fokozódik az IR kialakulásának esélye.

További jelentőséggel bír az ún. testtömegindex (BMI) 27 feletti értéke, amit egyszerűen kiszámolhatunk, ha a kg-ban mért testsúlyt elosztjuk a m-ben megadott testmagasság négyzetével. A szénhidrát-anyagcsere zavarát kutatások szerint a kóros tirozin aminosavak okozzák, amelyek megzavarják a sejtek jelátvitelét, a tirozin pedig bizonyítottan a túlzott energiabevitel esetén keletkezik nagyobb mennyiségben.

Gyakori a hasi vagy centrális elhízás (ún. alma típusú elhízás) és a magas trigliceridszint (hipertrigliceridémia) is. Az inzulinrezisztencia kialakulásában az öröklődés szerepe sem elhanyagolható, de az említett életmódbeli tényezőknek nagyobb szerep jut.

Bár a zavar több nőt érint (becslések szerint több százezer hölgy lehet inzulinrezisztens), férfiak körében is gyakori betegségnek számít.

Egy kutatás eredménye szerint a magzati alultápláltság miatt kialakult alacsony születési súly is előidézhet IGT-t és 2-es típusú cukorbetegséget kb. 40-60 évvel később.

Az inzulinrezisztencia kezelésének lehetőségei

Az inzulinrezisztencia tartós anyagcserezavar, nem múlik el magától, kezelés nélkül a panaszok és a szövődmények fokozódására kell számítani.

Inzulinrezisztencia kezelésére jelenleg nincsen Magyarországon törzskönyvezett gyógyszer, bár számos közlemény szerint hatékony lenne metformin alkalmazása. A metformin a 2-es típusú cukorbetegség kezelésekor elsőként adandó gyógyszer. Kérhető azonban az „indikáción túli gyógyszerrendelés” lehetősége az OGYÉI-tól (Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet). Az Egyesült Államokban tanulmányozták a metformin hatékonyságát inzulinrezisztens betegeknél. Az eredmények szerint a metformin 31%-kal csökkentette a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Ugyanakkor a kutatók tapasztalták, hogy még ennél is hatékonyabb az életmód terápia, vagyis a megfelelő étrend és mozgás.

Az inzulinrezisztencia az életmód megváltoztatását teszi szükségessé, a kezelés lényege az életmódterápia.

  • Figyelni kell az inzulinrezisztencia diéta szerinti étrend követésére, amelynek lényege a túlzott szénhidrát- és zsírbevitel mellőzése, illetve ezek egyenletes elosztásának biztosítása.
  • Törekedni kell a testsúly normalizálására, túlsúly esetén a fogyásra (azonban tartózkodni kell az energiabevitel túlzott korlátozásától, a drasztikus fogyókúrától is).
  • Fontos a rendszeres testmozgás heti 3-4 alkalommal (kardio- és izomerősítő edzés vegyesen), amely előnyösen hagy a testsúlyra és az anyagcsere egészére, növeli a szövetek inzulinérzékenységét.

Életmódterápia - Hasznos linkek

Jelenlegi ajánlás szerint az akut anyagcsere-kisiklással nem járó esetekben megengedhető az intenzív életmódkezelés önmagában, azaz nem szükséges gyógyszeres kezelés. Az életmódterápia elsősorban a fogyást, az egészséges táplálkozást és a rendszeres testmozgást jelenti. Amennyiben az inzulinrezisztencia a szénhidrátanyagcsere következő fázisába lép át, elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés megkezdése. Célértékként minden kezelési fázisban a <7% HbA1C-érték szerepel. Terápiaváltás szükséges, ha az alkalmazott kezelés a kívánt vércukorszintet 3 hónap elteltével sem biztosítja.

Szövődmények, társbetegségek inzulinrezisztencia esetén

Az inzulinrezisztencia legfontosabb szövődménye az, hogy - kezelés nélkül - az esetek döntő többségében átalakul cukorbetegséggé. Számos olyan betegség létezik azonban, amelynek - kezeletlen esetben - az IR fázisában lévő cukoranyagcsere zavar az okozója. Az inzulinrezisztencia fokozott összefüggésben áll nőgyógyászati panaszokkal, a szív-érrendszeri betegségekkel, a magas koleszterinszinttel. Különösen akkor igaz az összefüggés, ha az magas vérnyomással és hasi típusú elhízással párosul.

Kiemelten fontos a policisztás ovárium szindrómával (PCOS) és más hormonzavarokkal való összefüggés. A PCOS által érintett nők többsége inzulinrezisztenciában szenved. A hormonzavarok különböző tüneteket okozhatnak, amelyeket a laboratóriumi kivizsgálásig sokszor nem is kötnek az inzulinrezisztenciához. Ilyen lehet a menstruációs zavar, a teherbeesés nehézsége, vagy akár a migrén, férfiak esetében pedig a merevedési zavar.

Tudta-e az inzulinrezisztenciáról?
  • A hasüregen belüli (sörhas) és májban felhalmozódó zsír tömegével párhuzamosan nő az inzulinrezisztencia.
  • A metabolikus szindróma (elhízás, magas vérnyomás, magas vérzsír-szintek és cukoranyagcsere zavar – cukorbetegség és előállapotai – együttes előfordulása) kialakulásának, tudósok által feltételezett kiváltója az inzulinrezisztencia.
  • Policisztás petefészek szindróma (PCOS) esetén gyakori (szakirodalom szerint 50-70 %-os) az inzulinrezisztencia előfordulása, még normál testtömeg mellett is.
  • Inzulinrezisztencia diagnózisának felállításához nélkülözhetetlen a vércukor vizsgálat, és az ezzel párhuzamosan végzett inzulinszint mérése.

Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége

WWEBBetegSzerzők: Dr. Borsi-Lieber Katalin, Dr. Rakk Erika diabetológus
További felhasznált irodalom: Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége
Forrás: WEBBeteg

Legutóbb frissült: 2018.11.12 11:32
Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Ha szeretne értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

CIKKAJÁNLÓ

 Nátha kisbabáknál
A nátha a legkisebbek esetében különösen gyakori betegség. Mit tehetünk? (x)
A pajzsmirigybetegségek gyógyszeres kezelése mellett a beteg is sokat tehet állapotának javulásáért. Tudatos odafigyeléssel és étrendi változtatásokkal...
A 24. héten aktuális a következő terhességi vizsgálat és a terheléses vércukor teszt.
Az inzulinrezisztencia diéta alapelvei szerinti étrend kialakítása és a sportolás, illetve az ezekkel elért testsúlycsökkenés együttesen képezik az IR...
A cukorbetegség kezelésének első lépcsője a diéta, és az életmód rendezése, amely elsősorban rendszeres testmozgás beiktatását jelenti.
Ma Magyarországon a fogamzóképes korban lévő nők egyik leggyakoribb hormonbetegsége a PCOS. Csak nálunk körülbelül félmillió hölgyet érint - mondta...
A PCOS és az inzulinrezisztencia egy olyan tünetegyüttes, mely egyre gyakoribb a fiatal felnőtt nők körében, és amely manapság az egyik leggyakoribb vezető...