Prosztatagyulladás esetén mi történik egy urológiai vizsgálaton?

A prosztatagyulladás (prosztatitisz) a prosztata fertőzésére vagy gyulladására utal, ami különböző tünetekkel és eltérő klinikai jellemzőkkel jelentkezik.

A prosztata gyulladásos megbetegedései az alábbi kategóriák valamelyikébe sorolhatók be:

• akut bakteriális prosztatagyulladás,
• krónikus bakteriális prosztatagyulladás,
• krónikus, nem bakteriális prosztatagyulladás vagy krónikus kismedencei fájdalom szindróma,
• tünet nélküli, gyulladásos prosztatitisz.

A prosztatagyulladás diagnosztizálása magába foglalja más olyan betegség kizárását, ami a hasonló tüneteket okozhatja, valamint annak meghatározását, hogy a prosztatagyulladás melyik típusában szenvedünk. Az orvos a vizsgálat során kérdezni fog a kórtörténetünkről és a tüneteinkről. Fizikális vizsgálatra is számíthatunk, ami valószínűleg magában foglalja a rectalis digitalis vizsgálatot is, ami a prosztata végbélen keresztül, ujjal történő vizsgálatát jelenti. Az orvos a végbélen keresztül kesztyűben és síkosított ujjal kitapintja és megvizsgálja a prosztatát. Krónikus prosztatagyulladás esetén a mirigy duzzadt, kemény és érzékeny lehet, de elképzelhető, hogy normálisnak érződik. Fájdalmat vagy sürgető vizelési ingert érezhetünk, amikor a prosztatára nyomást gyakorolnak.

Vizeletvizsgálatok

A következő lépés a vizeletminta vizsgálata, melynek során fehérvérsejteket, illetve baktériumokat keresnek a mintában. Az orvos arra kérhet bennünket, hogy külön vizeletmintát adjunk le a prosztata vizsgálatát megelőzően, illetve azt követően. Az eredmény rendszerint a prosztatagyulladás konkrét típusától függ:

• bakteriális prosztatagyulladás esetén azonban a vizelet általában a legtöbb húgyúti fertőzés során is előforduló baktériumtípust tartalmazza
• nem bakteriális prosztatagyulladás esetén a prosztatamasszázst követően nyert vizelet tartalmazhat fehérvérsejteket, baktériumokat azonban nem, valamint a vizelettenyésztés eredménye is normális lesz
• krónikus, nem bakteriális prosztatagyulladás esetén a vizeletminta tiszta lesz, még az orvos prosztatára gyakorolt határozott nyomását követő mintaadáskor is

Ha urológushoz fordulunk –teljesen mindegy, hogy miért tesszük azt – a rendelőben valószínűleg kérni fogják, hogy adjunk vizeletmintát, akár még azelőtt, mielőtt bejutnánk az orvoshoz. Egy vizeletgyűjtő edényben adjuk le a vizeletet, amit laboratóriumba küldenek, ahol ellenőrzik a cukor, a vér stb. mennyiségét, hogy kiszűrjék a fő betegségeket. A minta egy részén vizelettenyésztést végeznek a baktériumok kimutatása céljából, illetve a vizeletet megvizsgálják mikroszkóp alatt is.

Ha prosztatagyulladással küzdünk, nagyon nagy az esélye, hogy a vizeletvizsgálat teljesen negatív eredményt ad, és nem mutat semmilyen betegséget.

A diagnózis felállításához szükség lehet a „négy pohár próbára”, a prosztatamasszázs közben nyert prosztataváladék (’expressed prostatic secretion’, EPS) vizsgálatára, spermatenyésztésre, vagy akár mindhárom vizsgálatra is.

A „négy pohár próba”

A prosztatamasszázs közben nyert prosztataváladék kinyerésének standard módszere a Meares-Stamey féle „4-pohár próba”. A vizsgálat azzal indul, hogy megkérik a beteget, adjon 10 ml vizeletet az első pohárba. Ezt követően a következő pohárba 10 ml középsugaras vizeletmintát kell adnia a betegnek. Majd prosztatamasszázsra kerül sor, és a harmadik pohárba a prosztatamasszázs során nyert prosztataváladék kerül. Végezetül, a negyedik pohárba a prosztatamasszázst követő vizeletmintát gyűjtik össze. Az első vizeletminta esetében a húgycső fertőzését vizsgálják, míg a középsugaras vizeletmintát húgyhólyagfertőzésre tesztelik.

A prosztatamasszázs közben nyert prosztataváladékban fehérvérsejtek jelenlétét vizsgálják. Végezetül a masszázst követő vizeletet arra használják, hogy az kimossa a prosztata baktériumait, amik a húgycsőben maradhattak. A kapott mintákat a következőképpen jelölik: ’VB1’, ami a húgycsövet átmosó első vizeletet képviseli; ’VB2’, ami a húgyhólyagból származó vizeletet képviseli, ’EPS’, ami a prosztatamasszázs közben nyert prosztataváladékra utal, és ’VB3’, ami szintén a prosztatára utal.

Ezen minták mindegyikét tenyésztik, és amennyiben valamelyik mintában sokkal több baktériumot találnak, mint a többiben, az alapján megállapítható, hogy a fertőzés a húgycsőben, a húgyhólyagban vagy a prosztatában lokalizálódik, attól függően, hogy melyik mintában található több baktérium.

Ultrahangvizsgálat

Sor kerülhet a prosztata ultrahangos vizsgálatára, másnéven transzrektális (végbélen át történő) ultrahangvizsgálatra is, ami képet ad a prosztatáról és a környező szövetekről. A vizsgálat során az ultrahangkészülék vizsgálófeje a beteg végbelébe kerül bevezetésre. A vizsgálófej segítségével fájdalommentesen vizsgálja a prosztata szerkezetét és felépítését.

Tenyésztés

Amennyiben fertőzés gyanúja merül fel, a mintában baktérium van, a tenyésztésre elküldött minta segít pontosan azonosítani a fertőző ágenst, valamint az antibiotikum-érzékenységről is képet ad.

Szövettani mintavétel - biopszia

Bizonyos esetekben, amikor egyéb betegség (pl. daganat) nem zárható ki, szükség lehet szövettani mintavételre is.

Tovább Mit lehet tenni a prosztata védelme érdekében?

WEBBeteg
Forrás: Füzesi Zsuzsa, fordító; Prostatitis (radiopaedia.org), Prostatitis (Mayo Clinic), Chronic Prostatitis (health.harvard.edu), Urinalysis (prostatitis.org), Diagnostic Prostatic Massage Technique (Medscape)
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus