Hidegben elfehéredő ujjak: Raynaud-kór és Raynaud-szindróma
frissítve:
A Raynaud-kór egy viszonylag gyakori kórkép, a lakosság mintegy 5-8 százalékát érinti, a betegek háromnegyede nő. Azért nagyon fontos a Raynaud-betegség és a Raynaud-szindróma között különbséget tenni, mert a prognózis és a kezelés a két esetben eltér egymástól.
A Raynaud-kórra az a jellemző, hogy a kéz (ritkán a láb) ujjai mindkét oldalon, szimmetrikusan, hideg hatására vagy pszichés, érzelmi megterhelést követően rohamszerűen, fájdalmasan elfehérednek, elsápadnak. Ennek oka az, hogy az ujjakban levő artériák összeszűkülnek, emiatt a vér hirtelen kiáramlik belőlük. Ezt követi a második szakasz, amikor az ujjakban az érgörcs enyhülése után ismét megindul a véráramlás - ekkor az ujjak lilás színűek lesznek. A harmadik fázisban megszűnik a fájdalom, és az ujjak kipirulnak, vörössé válnak.
Ezek a tünetek, a fent említett három stádium rohamszerűen, rendszeresen fellép, körülbelül 15-20, maximum 30 percig tart, és meleg hatására enyhül. A rohamokhoz rendszerint társul még a kéz zsibbadása, bedagadása, "idegen, furcsa érzése" is.
Fontos tudni! |
| Azért nagyon fontos a Raynaud-betegség és a Raynaud-szindróma között különbséget tenni, mert a prognózis és a kezelés a két esetben eltér egymástól. Míg a Raynaud-betegség egy viszonylag jobbindulatú állapot, addig a Raynaud-szindróma - aminek a hátterében tehát valamilyen alapbetegség áll - fokozatosan súlyosbodik, és idővel az ujjbegyek sorvadása, majd egyes bőrterületek elhalása is létrejön. |
Raynaud-kór és Raynaud-szindróma
Raynaud-szindrómában ugyanezek a tünetek figyelhetőek meg, de nem szimmetrikusan, mind a két kéz összes ujján, hanem aszimmetrikusan, általában csak ez egyik kéz 1-2 ujján lépnek fel.
A Raynaud-szindróma a Raynaud-kórtól eltérően nem önálló betegség, hanem a háttérben valamilyen autoimmun betegség (SLE, szisztémás sclerosis), vagy más kórkép van jelen, mint például a carpalis alagút szindróma, polycythaemia vera, myeloma multiplex. A Raynaud-szindrómát bizonyos gyógyszerek (béta-blokkolók, kemoterapeutikumok, orális fogamzásgátlók) is provokálhatják, súlyosbodásához vezethetnek.
Fontos, hogy a Raynaud-betegség diagnózisát csak két-három éves fennállás után lehet egyértelműen kimondani, ha addig nem alakul ki más, társuló betegségre utaló tünet, panasz. A betegeket alaposan meg kell vizsgálni, ki kell zárni a korábban említett alapbetegségeket. A laborvizsgálatok elvégzése (süllyedés, CRP, véralvadási mutatók, antitest-kimutatási próbák) is szükségszerűek a diagnózis felállítása céljából.
Ha a beteg panaszai nem egyértelműek, akkor az ujjakat hideg vízbe mártva provokálni lehet a fájdalmas érösszehúzódást. További vizsgálatok, melyek szóba jönnek a diagnózis felállításának elősegítése érdekében: arteriográfia, valamint az ujjbegyből történő mintavétel után a minta úgynevezett kapillármikroszkópos vizsgálata.
Mit tehetünk?
Ha a tünetek hátterében valamely betegség megállapítható, úgy az adott kórképet kell kezelni, és ennek hatására a Raynaud-szindróma tünetei is enyhülni fognak.
Akkor, ha a Raynaud-betegség önmagában fordul elő, úgy a kezelés legalapvetőbb lépése a kezek hidegtől, nedvességtől való óvása, melegen tartása, az érösszehúzódást kiváltó gyógyszereknek, valamint a dohányzásnak az elhagyása, kézmelegítő, kesztyű alkalmazása.
Mivel a Raynaud-betegségben és -szindrómában a kéz és az ujjak sebei, vágásai a szokásosnál nehezebben gyógyulnak és könnyen befertőződnek, ezért az olyan tevékenységek végzése során is ajánlott védőkesztyű viselése, amelyeknél könnyen megsérülhet a kéz (kertészkedés, mosogatás, szeletelés). A kéz száraz bőrét a lehető leggyakrabban krémezzük be zsíros, bőrtápláló krémekkel!
Ha a tünetek nem enyhülnek megfelelően, úgy nitroglicerin-tartalmú krémekkel, kis dózisú nifedipin vagy diltiazem hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek alkalmazásával megkísérelhető a panaszok enyhítése. Abban az esetben, ha a Raynaud-szindróma súlyos érelzáródással járó formája van jelen, vagy ha a fájdalom a fent említett terápiára nem csökken, akkor a műtéti megoldás is szóba jön.
A Raynaud-betegség kezelésében az értágító hatású szájon át szedhető és kúraszerűen infúzió formájában adható kezelés mellett hatásos a szén-dioxid terápia, vagyis a mofetta kezelés. Ennek értágító hatása kifejezetten előnyös Raynaud-betegségben. A kúra előtt feltétlen szükséges belgyógyászati vizsgálat (vérvétel, EKG, mellkasröntgen, fizikális vizsgálat), akar kardiológiai véleményezés, mivel a beteg társbetegségei limitálják a mofetta kúra alkalmazását. Kezeletlen vagy nem beállított magas vérnyomás, illetve szívelégtelenség, de bizonyos ritmuszavarok esetén nem alkalmazható.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária, általános orvos, Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus
