Gyógyszerfüggőség - Egy alábecsült veszély

A gyógyszerek csillapítják a fájdalmat, gyógyítják a betegségeket, de függőséget is okozhatnak. Sok gyógyszerfüggő nincs is tisztában a káros szenvedélyével.

A tabletta- és gyógyszerfüggőség sokszor mellőzött téma, pedig Európa-szerte emberek millióit érinti.

Főleg az idősek és a nők problémája

A gyógyszerfüggők (többségük altató- és nyugtatófüggő) nagy része idős ember, az érintetteknek körülbelül a két-harmada nő. Ez több dologgal magyarázható: egyrészt a nők gyakrabban vesznek be nyugtatót, másrészt a változókor és az azt követő életszakasz, amikor a gyerekek elhagyják a családi fészket, nagy megpróbáltatást jelent a nők számára. A klimax magával hoz olyan tipikus panaszokat, mint az idegesség, az alvászavarok és néha depresszív hangulatot is. Az otthoni csend fokozza a belső üresség érzését. Mindez fokozza a nyugtatóra való rászokás kockázatát.

A gyógyszerfüggők pontos száma nehezen megbecsülhető. Ennek főként az az oka, hogy sokan nem tartják annak magukat, illetve nem ismerik be, hogy függők.

Sokaknál csak alacsony dózis-függőség alakul ki. Ilyenkor nem emelik vagy csak csekély mértékben növelik a dózist, ezért azt hiszik, hogy kontrollálni tudják gyógyszerszedésüket. A függőség gyakran csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a páciens kórházi ellátásra szorul és azalatt, vagy például nyaralás alatt nem jut hozzá a gyógyszerekhez és jelentkeznek az elvonási tünetek.

Lassú folyamat

A gyógyszerfüggőség három fázisban fejlődik ki. Az első a gyógyszer hosszabb ideig történő szedése, ami miatt fokozatosan kialakul a hozzászokás, vagyis a szervezetnek már nem elég a szokásos dózis, mivel ahhoz már hozzászokott. Ezért emelni kell az adagot, hogy a kellő hatást el lehessen vele érni. Ha például nyugtatóról van szó, akkor előfordulhat, hogy egy idő után a páciens fokozott nyugtalanságot fog érezni a tabletta abbahagyása után, vagyis az elvonási tünetek még több gyógyszer szedésére ösztönzik majd.

A második fázisban a gyógyszer hatása a megemelt dózis miatt még erősebb lesz. Az altatók szedése ekkor már levertséget, kedvetlenséget, fásultságot idézhet elő. A koncentrálóképesség gyengül. Mivel ez a folyamat hónapokig elhúzódhat, sokan nem a gyógyszerek hatásának tudják be. Az idősebbek a memóriájuk korral járó romlásának tekintik. Ez tulajdonképpen a már említett alacsony dózis-függőség szakasza.

A harmadik fázisban komoly súlyosbodás következik be, ekkor a páciens rövid időn belül jelentősen növeli az a gyógyszeradagját. Ezt a stádiumot sokan nem érik el.

Elvonási tünet mellékhatásként számos gyógyszernél kialakulhat, receptköteles, és recept nélkül kapható készítményeknél is. A függőség szempontjából azonban főleg az utóbbiak jelentik a nagy kockázatot.

Függőséget okozó gyógyszercsoportok

A leggyakrabban a következők válhatnak veszélyessé:

Altatók, nyugtatók

A benzodiazepin nyugtató, izomlazító és feszültségoldó. Ezeket gyakran idősebb páciensek alvászavaraira írják fel. A páciensek egy-harmada 50 és 70 éves kor közötti, másik egy-harmada 70 év feletti. Hosszú távú alkalmazása alacsony dózis függőséghez vezethet, hirtelen abbahagyása pedig elvonási tüneteket okozhat. Hasonló érvényes a többi, nem benzodiazepin hatóanyagú altatóra és nyugtatóra is.

Fájdalomcsillapítók

Az ópiáttartalmú szerek fájdalomcsillapító és nyugtató hatásúak, gyorsan kifejtik hatásukat. Amíg az orvos írja fel, nem kell aggódni, nem alakulhat ki hozzászokás. Daganatos betegeknek és más súlyos betegségben szenvedőknek írják fel ezt a típusú fájdalomcsillapítót. Kontrollálatlan alkalmazása viszont súlyos következményekkel és elvonási tünetekkel járhat.

Az enyhébb fájdalomcsillapító hatóanyagok (acetil-szalicilsav, paracetamol) - amiket általában tartós fejfájásra alkalmaznak - szintén okozhatnak hozzászokást hosszú távú alkalmazás mellett. Károsíthatják a vesét és a májat, de ez a hatás dózisfüggő.

Hashajtók

A fogyás gondolata főleg a nőket foglalkoztatja, és sarkallja hashajtók szedésére. Mivel ezek nem a pszichére hatnak, nem a klasszikus függőségről van szó. Azonban ezek is okozhatnak elvonási tüneteket, ami a dózis megemelését követeli. A túl hosszú alkalmazás következtében a belek ellustulnak, renyhévé válnak, így rá lesznek utalva a hashajtóra.

Függőség kialakulhat orrspray hosszú ideig vagy indokolatlanul történő alkalmazása miatt is, valamint ismert vérnyomáscsökkentő-, ún. béta-blokkoló-függőség is. Ezek ritkábban fordulnak elő, mint a fent említett gyógyszerek szedése esetén.

A függőség felszámolása

A gyógyszermegvonás igen nehéz dolog, ezért csak lépésenként valósítható meg. A benodiazepin és más erős fájdalomcsillapító szerek szedése nem szüntethető meg egyik pillanatról a másikra. Máskülönben heves elvonási tünetek jelentkezhetnek. Ehelyett orvosi felügyelettel szép fokozatosan kell csökkenteni a dózist. Ha valaki évekig volt függő, akkor hónapokra van szükség a leszokáshoz.

Az orvosi felügyelet azért szükséges, mert nem minden készítmény vált ki azonos mértékű hozzászokást. A hosszú távú siker érdekében fontos, hogy a gyógyszerfüggőség hátterében álló oko(ka)t is kezeljék, megszüntessék, akár szervi, akár lelki természetűek. Ha nem kezelik ki teljesen a depressziót vagy az alvászavart, akkor a függőségbe való visszaesés veszélye fenyeget.

Mindezek előtt szükség van még egy fontos lépésre: Az embereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy függők, és ez egy probléma, amelyet kezelni kell. Ez a tudat azonban sokaknál hiányzik. Különösen akkor, ha a kezelőorvos sem ismeri fel a problémát, és a beteg azt hiszi, minden rendben van. A mindennapi gyakorlatban a rendelések során az orvos és a beteg nehezen tud olyan kapcsolatot kialakítani, hogy az orvosnak feltűnjön a függőség, mivel a tünetek nehezen felismerhetők, ezért sokszor már csak a harmadik stádiumú függőséget veszik észre.

Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; apotheken-umschau.de
Lektorálta: Dr. Csuth Ágnes, családorvos