Természetes életerő-forrásaink

A teljesítményre, fogyasztásra, haszonra törő világunk az egyéni jóllét elérésében nincs igazán segítségünkre. Kutatások tömege ír arról, hogy hiába növekednek az anyagi javak, az emberek nem válnak elégedettebbé az életükkel és nem lesznek ettől lelkileg egészségesebbek.

"Kerülje a stresszhelyzeteket, mert az idegeskedés ronthat az állapotán!" - mondják gyakran kezelőorvosaink, de minden bizonnyal ők is tudják, hogy lehetetlent kérnek. A stressz nélküli élet elképzelhetetlen, ráadásul vannak jó stresszek, ún. eustresszek is, amelyek pozitív érzésekkel és egészséges testi állapottal járnak. De akkor mit tehetünk? Hogyan küzdhetünk meg eredményesen a stresszel?

Ma már a krónikus stressz, a depresszió ugyanolyan súlyos kockázati tényező egy-egy betegség kialakulásában, mint a dohányzás, az elhízás, a magas vérnyomás vagy az alkohol. Másrészt amikor a stresszről és annak káros következményeiről beszélünk feltétlenül szólnunk kell a szervezet belső védelmi rendszeréről, az immunrendszerről is. Egy viszonylag új tudományág, a pszichoneuroimmunológia foglalkozik az idegrendszer, a hormonális szabályozás és az immunrendszer közötti összefüggésekkel és próbálja e három rendszer közötti kapcsolat eddig ismeretlen útjait felfedezni.

Mindig is részei voltak az életünknek

Fel kell ismernünk, ki kell dolgoznunk személyes jóllétünk, egészségünk, boldogságunk alapköveit! Ki kell dolgoznunk személyes megküzdési stratégiánkat, amely ellenállóvá és küzdőképessé tesz a mindennapi stressz-helyzetekkel szemben. Ehhez segítenek hozzá természetes életerő-serkentő lehetőségeink, amelyek mindig is részei voltak az életünknek, vagy ha nem, akkor könnyen azzá tehetők. A gazdag választékból - amelynek egyaránt része a rendszeres, mértékletes, ám nem megerőltető testmozgás; a relaxáció - további két lehetőséget emelnék ki, amelyek mindegyike - bizonyítottan - immunrendszert erősítő hatással is bír.

Az első az életderű, a mosoly, az optimizmus előhívása. Használjuk ki a képzelet, a belső képek erejét! Állítsuk be magunkat a "jó" elvárására, a bizakodásra, a szép észrevételére. Még a legelszomorítóbb, legsötétebb élethelyzetben is érdemes feltenni a kérdést: "mire jó ez nekem, mit üzen, mire taníthat meg ez a helyzet?"

Az érintésről - születésünktől életünk végéig

Egészségmegőrzővé válhat az érintés, a simogatás, a fizikai érintkezés, amely a kapcsolat és a kötődés kifejeződése, a szeretet átadásának egyik lehetséges eszköze. A csecsemőnek ringatásra, testközelségre és érintésre van szüksége ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön. Felnőtt korunkban, amikor lezárul az anyához fűződő intim kapcsolat időszaka, az ember megtanulja, hogyan érje be rejtettebb "simogatási" formákkal.

Ami kisgyermekkorban az anyai simogatás, az felnőtt életünkben az elismerés, a dicséret utáni vágy. Ám ugyanakkor szemernyit sem csökken a fizikai érintés iránti eredeti vágyunk sem. Gondoljunk csak a különféle masszázsok és wellness-hétvégék iránti hatalmas igényre! Micsoda összegeket fizetünk ki azért, hogy hozzánk érjen valaki!

Végül csak utalhatunk arra, hogy az érintésnek, az ölelésnek az életünk végén ugyanolyan fontossága lesz, mint az életünk kezdetén, születésünkkor volt. Amikor már nem marad más lehetőségünk, a szavak helyett az érintés, az ölelés, a simogatás tartja fenn a kapcsolatot a haldoklóval és képes csitítani a félelmet és a fájdalmat.

(Csörsz Ilona, klinikai szakpszichológus)