A kiégés első jelei

A kiégés mindenkit érinthet teljesen függetlenül attól, hogy mit dolgozik, sőt sokszor attól is, hogy dolgozik-e egyáltalán.

A kiégés mint probléma már igen régóta megfigyelhető, de érdemben csak néhány évtizede kezdett el vele foglalkozni az orvostudomány és a közvélemény.

Ahogy a stresszről is sokáig azt gondolták, hogy menedzserbetegség, tehát a dolgozóknak csak egy részét érinti. A burnout is mint egy szűk kis csoport esetleges problémája fogalmazódott meg.

Mi a kiégés?

A kiégés fogalma egyelőre összemosódik a munkahelyi stressz, a munkával való elégedettség és a munkapszichológia fogalmával. Olyan emocionális és fizikai kimerülést jelent, amely a reménytelenség és az inkompetencia érzésével párosul, és sok esetben az ideálok, célok teljes elveszítésével jár. A burnout-szindróma kialakulása egyértelműen elkülöníthető szakaszokból áll. Az eleinte megnövekvő lelkesedés napról napra elégedetlenségbe, szorongásba és félelembe csap át, melyet – ha az érintett személy nem tud megfelelően kezelni – a teljes frusztráció és apátia jellemez.

Első szakasz: a lelkesedés

A lelkesedés szakaszában önként vállal feladatokat. Örömmel tűz ki nehéz célokat és szoros határidőket maga elé, melyeket lelkesen be is tart. Élmunkássá változik, aki málhás lóként cipeli az iroda minden gondját és elvégzendő feladatát. A rengeteg feladat és munkával töltött idő, a folyamatos elérhetőség lassan nélkülözhetetlenné teszi. Ennek hatására egyre több munkafolyamatban vesz részt, egyre fontosabbnak érzi magát, és mind inkább beleéli magát mások – ügyfelek, főnök, beosztott – szerepébe.

A magánélet lassan háttérbe szorul, és állandóan űzött-hajszolt. Teljesítménye egy idő után azonban csökkeni kezd, hiszen az ember teherbírása véges. Az abnormális munkamennyiség csak ideig-óráig végezhető el fizikai kimerülés nélkül. Mivel azonban mindent személyes sikerként vagy kudarcként él át, a fizikai fáradtság mellé érzelmi kimerülés is párosul.

Második szakasz: a döntés

A burnout második szakasza egyszerre jelenthet megoldást és a helyzet romlását is. Ha ugyanis észbe kap, és sikeresen vissza tudja állítani a magánélet és a munka, a feladatok és a szabadság egészséges egyensúlyát, fáradtsága elmúlik, és a korábbi hiperaktív lelkesedésből kialakulhat a munka iránti kiegyensúlyozott szeretet.

Ha viszont képtelen leállni, a lelkesedést erős frusztráció váltja fel, melyben a nélkülözhetetlenség érzése már nem kiváltság, hanem átok. Beleérző képessége telítődik, és általános undor vagy gyűlölet fogja el munkatársaival, főnökeivel, ügyfeleivel szemben. Ebben a szakaszban csökken az elvárása önmagával szemben, ellenben nő a bűntudata. Sírásrohamok törnek rá, hangulata változékony, munkabírása gyenge.

Harmadik szakasz: az apátia

A burnout harmadik szakaszát, akárcsak az elsőt, heves érzelmek jellemzik, csak éppen azokkal ellentétesek. Visszahúzódik, elhanyagolja a munkájat, kerüli az újabb célkitűzéseket, fél az esetleges valós vagy vélt kudarcoktól.

Bővebben A burnout-szindrómáról részletesen

(Ötvenentúl)