Piriformis szindróma

A piriformis szindrómát először 1947-ben Robinson írta le. A piriformis szindróma tüneteinek hátterében az ülőideg (nervus ischiadicus) nyomás alá kerülése áll a foramen infrapiriforme területén.

Az ülőideg (nervus ischiadicus) szervezetünk leghosszabb és egyben legvastagabb idege. Eredése az S_2-3-4 gerincvelői gyökökből történik, de előfordul, hogy képzésében az L₅-ös gyök is részt vesz.

Eredését követően az ülőideg a kismedence foramen inschiadicum maius irányába fut, amelyet a musculus piriformis nevű izom két részre, a foramen infrapiriformisra és a foramen suprapiriformisra oszt. Az ülőideg a foramen infrapiriformison keresztül hagyja el a medencét, majd a medencéből a csípő-fartájon át fut le a combokban, a térdhajlatban pedig két ágra oszlik (nervus peroneus és nervus tibialis). Az ülőideg számos izmot mozgat, és gondoskodik a combok, alszárak és lábak érző beidegződéséről.

Mi okozhatja a piriformis szindrómát?

Az ülőideg károsodása általában közvetett módon következik be, hiszen az ideg a farizmok alatt fut, így direkt kívülről ható trauma általában nem okoz sérülést. Az egyetlen gyakori direkt sérülési mód, ha a túl mélyre és nem az előírt pontra adott injekció okoz direkt idegsérülést.

Az ülőideg közvetett sérülése jöhet létre a combcsont ficama (csípőficam) esetén, vagy olyan esetekben, amikor az ülőcsontot éri erőbehatás (pl. eséskor). Sovány egyéneknél fordulhat elő, hogy eleséskor a felfelé ható erő közvetlen nyomást gyakorol az idegre, vagy az izmokra ható erő az ideget hozzányomja a foramen ischiadicum csontos széléhez, károsítva azt. Előfordulhat piriformis szindróma izomspazmus (izom görcsös összehúzódása) miatt is, illetve kialakulását leírták már myositis ossificans (izomszövetben kóros csontképződés), valamint a gluteális területre (fartájék) adott röntgenbesugárzást követően is. Bármely okból bekövetkező pelvifemoralis izmok (farizmok, combizmok) túlműködése és megvastagodása a foramen infrapiriforme beszűkülését és a nervus ischiadicus kompresszióját okozza.

A piriformis szindróma tünetei és diagnosztizálása

A betegség tünetei nem túl specifikusak a betegségre, így a diagnózis felállítása is sokszor nehézségekbe ütközik. Leggyakoribb panasz a keresztcsont területén és a fartájékon érezhető fájdalom. Ez a fájdalom fekvő helyzetben enyhül, míg üléskor, álláskor és járáskor fokozódik. Hosszabb ideje fennálló ülőideg-kompresszió esetén az általa ellátott területen jelentkezik érzészavar, az adott végtag esetében az Achilles-reflex kiesik és az ideg által beidegzett izmokban gyengeség, bénulás és izomtömeg-csökkenés következhet be. Fontos, hogy a legtöbb esetben nincs derékfájdalom, az érzészavar sok esetben nem követi az anatómiai határokat.

Jellemző, hogy az ülőideg kilépési pontja nyomásérzékeny, gyakran a görcsbe rándult musculus piriformis tapintható és nyomásérzékeny, valamint hogy a lidocain próba pozítiv (a musculus piriformis lidocain injekcióval történő infiltrációja csökkenti az izom görcsét).

Elkülönítése az ágyéki discopathia és az ágyéki gerincsérv tüneteitől fontos. Ez utóbbi betegségekben fontos tünet a deréktáji fájdalom, az érzészavar gyöki jellegű, az anatómiai határokat követi. Hasprés a tüneteket provokálja, és az ágyéki gerinc melletti izmok görcse észlelhető, jellegzetes fájdalomkerülő (úgynevezett antalgiás) tartást okozva. Emellett az ágyéki izomzat nyomásérzékeny.

Hogyan kezelhető a piriformis szindróma?

A piriformis szindróma kezelése mindenképpen konzervatív: gyógytorna és fizikoterápiás kezelések alkalmazása. Emellett helyileg ható és szájon át szedhető nemszteroid gyógyszerek alkalmazása vezethet eredményre. Makacsul fennálló panaszok esetén a helyileg adott lidocain esetleg lidocain+szteroid injekció segíthet. Huzamosabb ideig fennálló és a hagyományos kezelési eljárásokra nem reagáló esetekben műtéti beavatkozásra kerülhet sor, melynek során a musculus piriformis átmetszését végzik, így felszabadítva az ülőideget a nyomás alól.

Tovább Fizikoterápia a fájdalomcsillapításban

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bálint Anita, reumatológus