Miért növekedhet a trombózisveszély terhesség és gyermekágyi időszak idején?

Mai ismereteink alapján számos veleszületett és szerzett tényező vezethet vérrög (trombus) kialakulásához az artériás és a vénás rendszerben. Az öröklődő faktorokon túl azonban önálló trombózisrizikót jelent maga a terhesség is. Vajon miért jár nagyobb rizikóval ez az időszak a nők életében?

A terhesség során kialakuló mélyvénás trombózis gyakorisága eléri a közel 3%-ot. A terhesség során észlelt leggyakoribb anyai halálok a tüdőembólia (0,5-1 eset/1000 terhesség). Ez háromszor-négyszer gyakoribb, mint az azonos életkorú, nem terhes nők tüdőembólia okozta halálozási aránya.

Miért fokozza a terhesség a trombóziskockázatot élettani esetben?

Normális körülmények között is olyan élettani változások alakulnak ki az alvadási rendszer működésében a terhes nő szervezetében, melyek egy úgynevezett fokozott alvadékonysági állapotot (hypercoagulabilitást) eredményeznek. A keringő vérben ekkor fokozódik azon faktorok mennyisége és aktivitása, melyek a véralvadásban szerepet játszanak (pl. fibrinogén, II, VII, VIII, X faktor termelődése). Mindeközben csökken viszont a véralvadást természetesen gátló faktorok mennyisége.

Az alvadási faktorok arányának változásán túl változnak az alsó végtagok ereiben, vénáiban az áramlási viszonyok, melynek következtében könnyen kialakulhat vénás pangás, továbbá lassul az áramlás, amely szintén kedvez a vér alvadásának. A leggyakrabban a bal alsó végtag érintett trombózis szempontjából, melynek anatómiai okai vannak.

A terhességgel együtt járó intenzívebb pihenés és ágynyugalom is további kockázatnövekedést okoz. Fokozott rizikóval jár az ikerterhesség, a szülés utáni időszak és a császármetszés, illetve akinek egy előző terhessége alatt volt trombózisa, szintén veszélyeztetett.

Amikor a kockázatot valamilyen betegség fokozza

A várandósság során kialakuló trombózis kialakulási esélyét növelhetik a veleszületett és szerzett hajlamosító tényezők is. Előbbiek közé sorolhatók a genetikai eltérések és az alvadási faktor termelésében vagy működésében lévő eltérések. A szerzett tényezők közé pedig az elhízás, egyes immunbetegségek, az antifoszfolipid szindróma, a mozgáshiány, egy fennálló daganatos betegség vagy egy műtéti beavatkozás tartozhat. Külön említést érdemelnek az artériás trombózisok, melyekre terhesség idején nagyobb az esély megelőző szívinfarktus, agyi érelzáródás, ismert antifoszfolipid szindróma és szívműbillenytű-beültetés esetén is.

Hogyan érintheti a kismamát a trombózis?

Egyrészt érintheti az anya szervezetét, jellegzetes panaszokat okozva. Ide sorolható a mélyvénás trombózis az alsó végtagokon vagy ritkább helyeken és a tüdőembólia. Másrészt a méhlepény révén érintheti és veszélyeztetheti a magzatot is, pl. eredményezhet lepényleválást, a magzati növekedés elmaradását és visszatérő vetélést. A szülés utáni (postpartum) időszak, és maga a császármetszés is fokozott trombózisrizikót jelent.

A terhességek kis százalékában előforduló ismételt, úgynevezett habituális vetélés (amikor három egymást követő vetélés történik) esetén is gondolni kell a kromoszomális és immunológiai okok mellett a fokozott trombózishajlam lehetőségére is, ezért ezekben az esetekben ki kell vizsgálni ezt a körülményt is.

Terhesgondozás: hogyan szűrhető a hajlam?

Mivel maga a terhesség is fokozott rizikót jelent, fontos a terhes nő gondozása során a rizikófaktorok kiszűrése, tehát a megelőzés szempontjából igen fontos a veszélyeztetett terhesek kiszűrése.

Jó tudni azonban, hogy az örökletes trombózishajlam nem vizsgálható minden terhes nőnél, mert nem olyan gyakori az előfordulása a terhességek számához viszonyítva, és igen változatos a trombózishajlam okának előfordulása is. Ellenben akinek ismert a trombofíliája, vagy volt már trombózisa (főleg egyértelmű kiváltó ok nélkül, ismételten, szokatlan lokalizációban, esetleg minimális kiváltó inger mellett), ismételt vetélés szerepel a kórtörténetében, vagy a családban előfordult már trombózis, ott szűrni kell az örökletes trombózishajlamot. Az eredménytől függően véralvadásgátlóval szükséges védeni a kismamát megelőző jelleggel.

Bővebben Hogyan történik a trombózishajlam szűrése?

Az örökletes trombózishajlammal rendelkezők mellett kiemelten figyelni kell az ismert antifoszfolipid szindrómás betegeket és a szív műbillenytűs betegeket is. Mindkét esetben szükséges megelőző jelleggel a beteg véralvadásgátlós kezelése. Ezzel ugyanis kivédhető az anyai trombózis, és a méhlepény vérrögképződésének megakadályozásával a magzati károsodás, a magzat elvesztése is.

Ha a terhes nőnél ismert veleszületett trombózishajlam (pl. antitrobin elégtelenség, protein C vagy S hiány, protrombin gén mutáció, Leiden–(elsősorban homozigóta)mutáció), de egészséges vagy tünetmentes, azonban a családjában ismételten előfordultak trombotikus események, akkor az anyai trombózis kialakulásának, illetve a méhlepény trombózisának kockázatát mérlegelve kell dönteni a megelőző jellegű véralvadásgátló terápiáról.

Milyen véralvadásgátló készítményt kaphatnak a terhes nők?

A trombózisok megelőzését tekintve egyértelműen bizonyított, hogy fokozott rizikó esetén kis molekulasúlyú heparin megelőző jelleggel történő adása lényegesen csökkenti a trombózisok kialakulását és az anyai vagy magzati halálozás előfordulását.

Kezelési alternatíva lehet még az injekció formájában alkalmazott LMWH, amely kis dózisú heparin. Az LMWH adásának gyakorisága (napi 1-2 alkalom) és a dózis is egyénileg mérlegelendő, a beteg rizikótényezőit, testsúlyát, kísérőbetegségeit együttesen figyelembe véve. Az LMWH-t szülés után is folytatni kell, általában legalább az első 6 hét alatt.

A szájon át szedhető kumarin típusú szerek és az új típusú antikoagulánsok átjutnak a méhlepényen, a magzatban fejlődési rendellenességeket okozhatnak, ezért alkalmazásuk terhesség alatt nem javasolt.

Mit lehet tenni a trombózis kialakulása ellen?

Fontos, hogy minden várandós nő rendszeresen részt vegyen a terhesgondozáson, melynek részeként minden esetben kötelező a belgyógyászati vizsgálat is.

A terhes kórtörténetének ismerete és a családi kórtörténet felvetheti a fokozott trombózishajlam lehetőségét, ezért ilyen esetekben mindig vizsgálni szükséges a vérrög kialakulásának kockázatát.

Normál esetben, ha nem feltételezünk fokozott trombózishajlamot, akkor is érdemes tudni, hogy maga a terhesség is fokozza a vérrög kialakulásának kockázatát. Ezért a mindennapi életben mi magunk is tehetünk a trombózis kialakulása ellen:

• Érdemes figyelni a testsúly gyarapodásának ütemét. Nem igaz a szabály, miszerint kettő helyett kell enniük a várandósoknak. Valóban nagyobb a kalória- és tápanyagigény, de közel sem a duplája. A megnövekedett igényt minőségi étkezéssel és vitaminokkal érdemes fedezni.

• Fontos a rendszeres testmozgás. A napi szintű, nem erőltetett, de aktív mozgás (pl. séta) a terhességi kornak és állapotnak megfelelően mindenki számára javasolt.

• Kerülendő a hosszas fekvés. Ha nem áll fenn veszélyeztetett terhesség esete, nem jó a mértéktelen ágynyugalom.

• Oda kell figyelni a lábakra. Fekvésnél érdemes felpolcolni a lábakat, mivel a terhesség előrehaladtával egyébként is megjelenik a lábdagadás. Ha visszereinek vagy a felületes vénáinak állapota romlik, esetleg új visszér jelenik meg, hordjon kompressziós harisnyát vagy fáslit.

Mikor merül fel, hogy baj lehet?

A leggyakrabban jelentkező tünetek alsó végtagot érintő trombózis esetén: általában az egyik oldali láb megdagadása, amely rendszerint feszes, lilásan elszíneződött, fájdalmas.

A tüdőerekben lévő vérrögképződés, vagyis a tüdőembólia figyelmeztető jelei: fulladás, nehézlégzés, eszméletvesztés, szapora pulzus, vérnyomásesés, szívelégtelenség, sokkos állapot, mely halálhoz is vezethet.

Egyéb helyeken lévő vérrög kialakulásának tünetei: látászavar, fejfájás, hasi fájdalom, a kar duzzanata.

Minden esetben, amikor a fenti tüneteket észleli, azonnal orvoshoz kell fordulni!

Fontos tudni, hogy ha trombózis- vagy embóliagyanú merül fel, nem szabad mozogni, mivel a vérrög az ér faláról leszakadva, a tüdőerekben elakadva halálhoz vezethet. Tehát megalapozott trombózisgyanú esetén mentőt kell hívni, és a beteget nem mozgatva, ülve vagy fekve kell ellátni.

Felmerülő trombózis, tüdőembólia esetén terheseknél kerülni kell vizsgálatnál a sugárterheléssel járó (röntgen, CT) képalkotók használatát. A keringésről képet adó color doppler ultrahang, esetleg angiográfia vagy MR segít a diagnózis felállításában.

Ez is érdekelheti A trombózis utáni gyermekvállalás lehetősége és veszélyei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus