A káliummegtartó vízhajtók előnyei és hátrányai

A káliummegtartó vízhajtók vérnyomáscsökkentő hatása gyengébb, mint más vízhajtóké, viszont nem okoznak kálium- és magnéziumvesztést, mint a tiazid vagy a csúcshatású vízhajtók. Mi a hasznuk, és milyen mellékhatásokra számíthatunk?

A kálim kímélők néha épp ellenkező hatást váltanak ki: túl magas káliumszintet okoznak. Emiatt nem szedhetők olyan gyógyszerekkel, melyek szintén emelik a káliumszintet, mint az ACE-gátló vagy az angiotenzin-receptor blokkoló vérnyomáscsökkentők, a béta-blokkolók, a nemszteroid gyulladáscsökkentők, de többfajta káliummegtartó vízhajtót sem lehet vele együtt alkalmazni.

Pozitív tulajdonságuk, hogy nem emelik a vércukorszintet, és nem gátolják a húgysav kiürülését sem a szervezetből, ezért előnyösen alkalmazhatók köszvénnyel vagy cukorbetegséggel járó magas vérnyomásban.

A vér zsírsav és koleszterin értékeit sem befolyásolják, viszont nem adhatók veseelégtelenség esetén.

A káliummegtartó vízhajtóknak három képviselője van forgalomban Magyarországon, a spironolakton, a vele rokon eplerenon, valamint az amilorid hatóanyagú készítmények.

Ez a cikk is érdekelheti Szív- és érrendszeri betegségek kovkázati tényezői

A spironolakton előnyei és mellékhatásai

A spironolakton egy szteroid szerkezetű vegyület, mely az aldoszteron nevű hormon hatását gátolja meg. Az aldoszteron a mellékvesekéregben keletkezik, és fő hatása a vese gyűjtőcsatornáiban, a nátrium visszaszívásának szabályozása. Ha a vér nátriumszintje lecsökken, az jelzésértékű a mellékvesének, a keletkező aldoszteron pedig elősegíti a nátrium visszaszívását a csatornából.

A csatorna azon szakaszán, egy nátrium-kálium kicserélő folyamat működik, így a megnövő nátrium koncentráció elősegíti a kálium kiválasztását. A spironolakton gátolja az aldoszteron kötődését receptorához, így nátrium-ürítést és kálium-megtartást eredményez. A többi szteroid receptorra is hat, ezért menstruációs zavarokat vagy férfiaknál mellnövekedést okozhat. További mellékhatásként hasmenés, gyomorkárosodás, zavartság, fejfájás, letargia jelentkezhet.

A szalicilát típusú gyógyszerek gátolják a vízhajtó hatását, egyes gombaellenes szerek, mint a ketokonazol, pedig gátolja a hatóanyag kiürülését. A spironolakton megváltoztatja a szívglikozidok kiválasztását, valamint az antidepresszánsok hatékonyságát csökkenti. Tiazidokkal, csúcshatású vízhajtókkal ödémában vagy magas vérnyomásban, nagyon hatékony kezelést biztosít. Kóros aldoszteron-túltengésben (hiperaldoszteronizmus) is alkalmazható.

Eplerenon és amilorid

Az eplerenon a spironolakton származéka. Előnyösebb hatású elődjénél, mert a többi szteroid receptor működését nem befolyásolja, így nincsenek hormonszerű mellékhatásai, nincs elsődleges metabolizmusa, nem serkenti a májban a lebontó enzimeket, és bomlástermékei sem aktívak, hatása ezért rövidebb.

A másik káliummegtartó hatású hatóanyag, az amilorid közvetlenül gátolja a vese gyűjtővezetékének nátriumcsatornáit. A gátlás miatt a nátriumürítés megnő, a kálium viszont a szervezetben marad. Mellékhatásai és gyógyszerkölcsönhatásai is hasonlóak a spironolaktonnal.

Az amilorid nátrium-ürítő hatása gyenge, ezért nem alkalmazzák önmagában. Magyarországon csak hidroklorotiaziddal fix kombinációban van forgalomban. A kombináció viszont rendkívül előnyös, ugyanis csökkentik egymás mellékhatásait és jól kiegészítik egymás vízhajtó hatását. A készítményt szintén ödéma levezetésére vagy magas vérnyomásban alkalmazzák.

Ez is érdekelheti Hogyan étkezzünk vízhajtó szedése mellett?

Forrás: WEBBeteg
Szakértőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész