Új irányelvek az inkontinencia ellátásában - Közelebb a betegekhez

Az inkontinencia egy százezreket érintő betegség Magyarországon, mégis tabuként kezeljük, sokszor még az érintettek sem beszélnek róla, így sokszor nem kapja meg a beteg a megfelelő ellátást. Ebben hozhat változást a most bemutatott új szakmai irányelv.

A vizelet inkontinencia (a vizelettartási nehézségek) mintegy 600 ezer honfitársunkat érinti, stigmatizálja és zárja ki a társadalomból. A betegek nehezen fordulnak orvoshoz problémájukkal, különösen enyhébb esetekben nem szívesen vesznek részt hosszadalmas szakorvosi kivizsgáláson, így - érintett közreműködése nélkül - a nehézségeiket legjobban ismerő háziorvos el sem jut a beutaló kiállításáig. A szakértők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy sok esetben (az egyszerűbb formák esetében) pedig éppen az jelenti a problémát, hogy gyakran érkeznek betegek a szakellátásba enyhe, segédeszközökkel, gyógyszeresen, gyógytornával is jól kezelhető panaszaikkal. Ilyen esetben a szakorvosi kivizsgálás, ellátás csak késlelteti a megfelelő kezelés elindítását, és a vizelettartási nehézségekkel küzdők számára is időigényesebb, körülményesebb.

Az ellátáson még van mit javítani

A megújult szakmai irányelv kidolgozását az Egészségügyi Szakmai Kollégium Urológia Tagozat kezdeményezte. A vizeletinkontinencia irányelv megalkotásában három tagozat (urológia; szülészet és nőgyógyászat, asszisztált reprodukció; mozgásterápia, fizioterápia) kívánt társszerzőként részt venni, illetve a háziorvosi tagozat véleményezését kérték a társszerzők.

Az új szakmai dokumentum célja a „megfelelő beavatkozás a megfelelő betegnek” elv gyakorlati megvalósítása. Az új irányelv több kifejezett újdonságot tartalmaz, segítségével a diagnózis felállítás gyorsabbá válhat, a beteg korábban részesülhet a megfelelő ellátásban, mégpedig elsősorban azáltal, hogy a betegekkel közvetlenebb kapcsolatot ápoló, alapellátásban dolgozók (háziorvosok és asszisztensek, gyógytornászok) szerepe erősödik meg. Kiemelik, hogy az inkontinens betegek nagy része az alapellátásban jelentkezik először, így ezen betegek megfelelő első ellátása csak az ő bevonásukkal valósulhat meg.

Az elkészült új ajánlás azt vallja, hogy az inkontinencia diagnosztikája és ellátási folyamata kétlépcsős. Lehetőség szerint az alapvető vizsgálatokat a beteg lakóhelyéhez legközelebb eső háziorvos végezze el a tüneti vagy oki kezelés és a tünetmentesítés megkezdésével együtt. Az alapellátásban felfedezett komplikált, súlyos esetek ellátása mindenkor szakorvosi feladat, ennek megfelelően az ilyen eseteket – az áthidaló tüneti kezelés biztosítása mellett – célirányosan szakellátásba kell utalni. Prof. Dr. Szabó László, a Magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaság elnöke és Prof. Dr. Nyirádi Péter, a Magyar Urológus Társaság vezetőségi tagja egyaránt kiemelte: a szekellátásra így csak a komplikáltabb esetek kerülnének, míg az egyszerűbb eseteket helyben vizsgálnák ki és kezelnék a háziorvosok, szakasszisztensek, gyógytornászok. Ennek az eredménye minden oldalon az ellátás minőségének és a vizelettartási nehézséggel küzdők életminőségének javulása lenne.

Tudástár A vizelet inkontinencia típusai

A szerzők többször hangsúlyozzák, hogy a hatékonyabb betegellátás érdekében a háziorvosoknak az előírt kötelezettségek mellé jogokat, elősorban segédeszköz rendelési lehetőséget, és szakképzett segítséget is biztosítani kell. A kontinencia ellátást emelt szinten az ún. licencevizsga engedélyezné a háziorvosok számára.

Az új irányelv a háziorvosi praxisok jogosultságai ügyében egyértelműen fogalmaz:

• Kontinencia státusz felvétele minden anamnézisnél.
• Nem komplikált, egyértelműen besorolható vizeletinkontinencia kivizsgálása.
• Kötelező alapvizsgálatok, konzervatív/gyógyszeres kezelés és tünetmentesítés megkezdése.

Az egyik legfontosabb javasolt változtatás: kontinencia licencevizsgával rendelkező háziorvosok esetében, megfelelő kivizsgálást követően, a szakorvosok jogosultságával azonos gyógyászati segédeszköz felírási jogosultság. Sőt a dokumentum kitér arra is, hogy a kontinencia licencevizsgával nem rendelkező háziorvosoknak is legyen joga egy alacsonyabb támogatási kulccsal nedvszívó segédeszköz felírására (maximum három hónapra).

Mire számíthat a beteg?

A WEBBeteg kérdésére a szakmai irányelvet jegyző szakorvosok elmondták: az irányelv - szakmai értelemben - "tegnaptól" érvényes, a feltételek adottak. Az, hogy a szakmai javaslatok mindegyikét a betegek is közvetlenül érezzék, egy folyamat lesz. Rendelkezésre állnak a szakmai anyagok, ám a gyakorlati alkalmazáshoz a háziorvosoknak meg kell szerezniük a kontinencia licenszvizsgát, el kell indítani a kontinencia szakasszisztensi képzéseket, a döntéshozóknak pedig lehetővé kell tenniük ismét a gyógyászati segédeszközök háziorvosi által történő - támogatott - felírását. A szerzők rámutatnak arra is, hogy az irányelvben feltüntetett ártámogatási mértékek csupán javaslatok, amik eldöntése a finanszírozó kompetenciája.

Miért fontos probléma az inkontinencia?

Az egészségügy a vizelettartási gondok reflektorfénybe kerülésével párhuzamosan, az elmúlt években kezdte felismerni, hogy az inkontinencia sokszor lehet súlyosabb betegségek „előjelzője” (pl. daganat, neurológiai betegség). Mivel a vizelettartási tünetek alapesetben jól észrevehetőek, egyértelműek és nyilvánvalóak (értsd: elég nehéz nem észre venni, illetve más betegség tüneteivel összekeverni a tüneteit), így könnyen felderíthetőek, és egyben rögtön lehet keresni az esetleges mögöttes kiváltó okot is.

Az inkontinencia ugyanakkor gyógyítható. A segédeszközök bár fontosak, enyhítik a mások előtt is kellemetlen tüneteket, de nem oldják meg a problémát. Feltétlenül forduljon orvoshoz, mivel panaszára van megoldás.

Ez is érdekelheti

• Hogyan kezelhető a vizelet inkontinencia?
• Inkontinencia: a férfiakat is gyakran érinti

(WEBBeteg.hu/VM.komm Kommunikációs Tanácsadó Iroda)