A vizelet inkontinencia kivizsgálása

Mivel az inkontinencia számos formában jelentkezhet és számos tényező okozhatja, rendszerint alapos kivizsgálás szükséges a diagnózis felállításához. Amennyiben úgy dönt, hogy felkeresi orvosát, célszerű felkészülni már az első találkozásra is.

A vizelet inkontinencia diagnosztizálásának első lépése az orvos felkeresése. Az orvosi vizsgálat során az orvosa valószínűleg az alábbi kérdésekre fog választ várni. Érdemes a válaszokat előre átgondolni, esetleg már az orvos felkeresése előtt le is írni.

Az első vizsgálat

Az első vizsgálat alkalmával először orvosa megbeszéli Önnel a fenti témákat, majd ezt követően az alhas vizsgálata következik. A háziorvos elsősorban a vizelet inkontinencia hátterében fennálló gyakori okokat próbálja meg kizárni: a húgyúti fertőzés jelenlétét illetve a székrekedés talaján kialakuló inkontinenciát. Az alábbi általános vizsgálatok elvégzését is szükségesnek találhatja orvosa.

• Vizeleti napló. Orvosa megkérhet Önt, hogy néhány napon keresztül vezessen vizeleti naplót. (A vizeleti napló minta letölthető innen - [.doc; 38 kB])
• Vizeletvizsgálat. Vizeletvizsgálat segítségével kimutatható a gyulladás, a vér, illetve egyéb rendellenesség is. A vizelet minta adásakor az alábbi dolgokra érdemes odafigyelni. A minta adása előtt alaposan meg kell mosni a külső nemi szervek környékét, majd a vizelés során a vizelet körülbelül első harmadát el kell engedni, és a második harmadot (az úgynevezett "középsugár vizeletet") kell a mintagyűjtő edényben felfogni. Vizelettenyésztés esetén a húgyúti fertőzés hátterében álló baktériumot próbálják meg kimutatni. A vizelet citológiával a daganatos sejtek jelenlétét vizsgálják.
• Vérvizsgálat. Vérvizsgálat segítségével az általános gyulladás jelei mutathatók ki.

Szakorvosi vizsgálatok

További vizsgálatok szükségessége esetén nagy valószínűséggel az inkontinencia kezelésében jártas urológus vagy nőgyógyász szakorvoshoz utalja Önt be háziorvosa. Itt az alábbi további vizsgálatok várhatnak Önre.

• Kismedencei ultrahangvizsgálat. Az ultrahang nem hallható rezgés (mechanikai hullámok) felhasználásával kirajzolja a kismedencei szerveket. Segítségével kimutathatók a vizeletelvezető rendszer és a belső nemi szervek rendellenességei is. Ultrahang segítségével meghatározható továbbá a hólyagban vizelés után visszamaradó, úgynevezett reziduális vizelet mennyisége is. Nagy mennyiségű visszamaradó (reziduális) vizelet utalhat a húgyutak szűkületére, a hólyag idegeinek, izomzatának károsodására.
• Stressz teszt. A vizsgálat során megkérik önt, hogy kezdjen el folyamatosan köhögni. Az esetleges akaratlan vizeletelengedést figyelik eközben.
• Urodinámiás vizsgálat. A vizsgálat során a hólyagban kialakuló nyomást határozzák meg nyugalmi állapotban és a hólyag telődése során. Az orvos, vagy a nővér behelyez egy katétert (vékony, hajlékony műanyag csövet) a húgycsőbe. Ezen a katéteren keresztül feltöltik a hólyagot vízzel és közben figyelik a hólyagban kialakuló nyomást. Egészséges állapotban a feltöltés során a nyomás csak kismértékben emelkedik. Bizonyos esetekben azonban a nyomás hirtelen megnőhet még a hólyag teljes megtelése előtt. A nyomásgörbe elemzése segíthet az inkontinencia típusának meghatározásában.
  Ezzel a módszerrel jellemezhető a vizeletelfolyás is - meg lehet határozni, hogy gátolt-e az elfolyás, milyen erővel húzódnak össze a hólyag izmai.
• Cisztogramm. A vizsgálat során itt is egy katéter kerül behelyezésre, majd ezen keresztül egy festékanyagot (kontrasztanyagot) juttatnak a hólyagba. Ezt követően a vizelés során készült röntgenfelvételek segítségével a vizeletelvezetési rendszer rendellenességei kimutathatók.
• Cisztoszkópia. A vizsgálat során egy optikai készülékkel ellátott vékony csövet (cisztoszkópot) juttatnak fel a húgycsövön keresztül a hólyagba. Segítségével megtekinthető a hólyag belső fala, illetve bizonyos elváltozások el is távolíthatók.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus