A gégegyulladás tünetei és kezelése

A gégén belüli anatómiai viszonyok szűkebbek, a nyálkahártya laza, vizenyőképződésre hajlamos, és ezért gyulladás következtében a keresztmetszet még jobban beszűkülhet, amely nehezített légzést eredményez. Ez különösen érvényes csecsemőkre és kisgyermekekre.

A gégegyulladás heveny tünetei

A gégefedő akut gyulladása (epiglottitis) még ma is a legveszélyesebb akut kórképek közé tartozik. 2-5 éves gyermekek betegsége. Kórokozója leggyakrabban a B típusú Haemophilus influenzae, ritkábban a Staphylococcus aureus és az A csoportú Streptococcus. Az utóbbi években rendszeresített immunizálásnak (Hib = Haemophilus influenzae B típusa elleni oltás) köszönhetően, az esetek száma csökkent.

A tünetek jellegzetesek és hevenyen bontakoznak ki. A beteg lázas elesett, csendes, szürkésen sápadt. Arckifejezése aggódó, nyála csorog, fejét kissé felszegi, ülő helyzetben megtámasztja magát. Ha még tud beszélni, hangja gombócos. Jellemző a belégzés nehezítettsége, a fulladás, továbbá a belégzéskor hallható sípoló hang, - a stridor.

A gyermek megtekintésének és a kórelőzménynek (hirtelen kezdet, láz) fel kell vetnie az elsőként észlelő orvosban az epiglottitis gyanúját, és a beteget vizsgálódás, valamint időveszteség nélkül, ülő testhelyzetben kórházba kell szállítani. Minden további vizsgálat – mint pl. toroknézés – csak azonnali intubálásra (kivételes esetben légcsőmetszésre) felkészült intézetben végezhető (intenzív osztályos háttér)! Minden provokatív beavatkozás hatására ugyanis a cseresznyepiros, duzzadt gégefedő beékelődhet és így heveny légúti elzáródás jön létre. A kezelés a szabad légutak biztosításából, antibiotikum adásából és támogató jellegű intenzív ellátásból áll.

A felső légúti szűkülettel és ugató köhögéssel járó laryngitis subglottica a „krupp szindrómát” okozó betegségek közé sorolható, amelyet a hangrés alatti nyálkahártya vizenyője jellemez. Sokszorta gyakrabban fordul elő, mint az epiglottitis, és kórjóslata lényegesebben kedvezőbb.

A gégegyulladás kisgyerekeknél jelentkezik

Leggyakrabban három hónap – három év közötti életkorú gyermekeknél jelentkezik, főleg az őszi-téli hónapokban, fiúkban gyakrabban. Lehet fertőzéses eredetű (vírusok, baktériumok), és nem fertőzéses eredetű (pszeudokrupp). Ez utóbbi kialakulásában genetikai hajlam, környezeti ártalom, esetleg ezekhez társuló vírusfertőzés játszik szerepet.

Fertőzés esetében jellemző a néhány napos nátha, a láz, rekedtség, belégzési nehezítettség, sípolás, „ugató” köhögés. Fertőzés hiányában a beteg láztalan, a fulladás leginkább éjszaka jelentkezik, és jellemző a családi halmozódás.

Enyhe esetben kezelésként elegendő a párásítás, megfelelő folyadékpótlás és a láz csillapítása. Súlyosabb esetben párásított oxigén adása, nyálkahártya-duzzanatot csökkentő epinefrin inhalációja, gyulladáscsökkentő kortikoszteroid kezelés, kizárólag bakteriális fertőzés esetén antibiotikum terápia, képezi a gyógymódot.

Az orrnyílástól kiindulva, egészen a hörgőcskék végén lévő léghólyagokig, a légúti rendszer anatómiai és funkcionális egységet képez. Ezért a garatgyulladást esetenként a középfül gyulladása, vagy az orrmelléküregek nyálkahártyájának lobossága kísérheti, és olykor a gégegyulladással egyidejűleg légcsőhurut is zajlik.

Tovább A krupp - Okok és kezelés

Tovább A garatgyulladás tünetei, okai és kezelési lehetőségei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Nagy László, infektológus