Vérmérgezés (szepszis) - Tünetek és a gyógyulás esélyei

A szepszis vagy vérmérgezés az egész szervezetet érintő, összetett, különböző szerv- és sejtrendszereket érintő folyamatok eredményeként kialakult tünetegyüttes, amelynek súlyos formája a beteg halálához is vezethet.

A vérmérgezési folyamat kiindulópontja az, hogy a szervezet valamely kóros tényezőre (leggyakrabban fertőzésre) adott válaszaként gyulladásos és véralvadási folyamatok aktiválódnak, számos szervet károsítva. A vízesésszerűen zajló reakciók egy ponton kontrollálhatatlanná válnak, a szervezetet elöntik a különböző, kedvezőtlen folyamatokat beindító anyagok.

A nem megfelelő válaszreakció kiváltó okaként leggyakrabban valamilyen kórokozó, vagy annak különböző alkotóelemei szerepelnek: baktériumok (pl. pneumococcus), illetve azok káros termékei, a toxinok, azonban vírusok, gombák, protozoonok is felelhetnek az életveszélyes állapot kialakulásáért. A szepszis gyakori oka között szerepel az elfertőződött seb, az agyhártyagyulladás vagy a tüdőgyulladás.

Szepszisre utaló tünetek

A kórállapot kezdete az esetek nagy részében egy izoláltan zajló betegség, melyet az adott betegségre jellemzően kísérnek tünetek, pl. sebfertőzés esetén gyulladásos reakciók, duzzanat, fájdalom, vörösség, funkcióvesztés.

A helyi tüneteken kívül rövidesen hidegrázással járó láz, forró, száraz bőr, majd hideg végtagok észlelhetőek. A testhőmérséklet kórosan alacsony szintje a szepszis ritka, rossz kimenetellel fenyegető részjelensége. A légzés- (hiperventiláció) és pulzusszám (tachycardia) elsőként a lázas állapot miatt, később már a felszabaduló immunanyagok által kiváltott keringési zavarok miatt megváltozik, továbbá a csökkenő tendenciát mutató vérnyomás (hipotenzió) mérhető.

A folyamat előrehaladtával a véralvadási tulajdonságok megváltozása miatt bőrtünetek jelentkeznek, csökken vagy teljesen megszűnik a vizelet, emellett a központi idegrendszeri tünetek: zavartság, aluszékonyság is a szepszis fontos részjelenségeit képezik.

Amennyiben a folyamat adott pontján az észlelő orvos beavatkozása sikertelen, a szepszis a beteg halálához vezet.

Milyen fokozatai vannak a szeptikus folyamatnak?

Fontos kiemelni, hogy különböző kiváltó tényezők esetén a szeptikus folyamat lefolyásának hevessége, a tünetek kialakulásának gyorsasága esetenként egészen eltérő lehet.

A vérmérgezés legenyhébb formájának tekinthető a felszíni sérülés, horzsolás következtében vérbe kerülő baktériumok (bakteriémia) által kiváltott gyulladás előre haladása, a nyirokerek megfertőződése következtében megjelenő “piros csík”. A panasszal a betegek általában háziorvosukhoz fordulnak, aki az elindított antibiotikum segítségével még igen korai ponton megállíthatja a folyamatot.

Amennyiben a beteg nem fordul mielőbb orvoshoz, esetleg komolyabb szervi fertőzés (agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás) áll a kezdődő szepszis hátterében, a szeptikus folyamatba történő beavatkozás későbbi időpontra tevődik. Ilyenkor a beteg gyógyulási esélyei is romlanak, kórházi ápolásra, súlyos esetben intenzív osztályos ellátásra szorul.

A súlyos szepszis stádiumában az alapbetegséghez (ami a folyamat kiváltó okaként szerepel) már legalább egy távolabbi szerv működési zavara társul (pl. tüdő, vesék károsodása).

A szeptikus sokk súlyos, életet veszélyeztető állapot, amely több szerv működési zavarával, keringési zavarral, alacsony vérnyomással, szapora pulzusszámmal, zavart tudatállapottal jár. A súlyos szepszis és a szeptikus sokk stádiuma egyaránt intenzív osztályos kezelést igényel!

Nehéz a diagnózis

Laborvizsgálat során a a fertőzésre jellemző gyulladásos értékek emelkedettek: magas fehérvérsejtszám, CRP-érték emelkedése, prokalcitonin (PCT) emelkedés (mely egy speciális szepszist jellemző marker).

A kórokozó direkt kimutatása az úgynevezett hemokultúra vizsgálattal lehetséges. Ennek során a láz emelkedő szakaszában különböző palackokba (általában palack párokba) történik vérminta vétel. A vér azonnal a mikrobiológiai tenyésztő közeggel érintkezik, termosztátba kerül és néhány nap múlva mikrobiológus értékeli a tenyésztés eredményét.

Különböző mikrobiológiai gyorstesztek (Meningococcus, Legionella vagy Streptococcus antigén kimutatása) lehetőséget adnak a kórokozók bizonyos alkotóelemeinek vizsgálatára.

Kezelési lehetőségek

Általánosságban a kezelés során első lépésben minél előbb olyan antibiotikum adása szükséges, amely a kórokozók széles körében hatásos. Ezt követően, ha van rá lehetőség, és sikerül kitenyészteni a vérmérgezést okozó baktériumot, akkor a kórokozóra specifikus antibiotikumra kell váltani (beszűkíteni a terápia spektrumát).

A szepszis súlyosabb stádiumaiban emellett szükség lehet

• a szervezetet, különböző szervrendszereket támogató kezelésekre (keringéstámogatás, vérnyomástámogatás),
• esetleg szervpótló kezelésre (dialízis),
• a méreganyagok eltávolítására (plazmaferezis),
• ellenanyagok közvetlen beadására (immunglobulin).

A több ponton történő többszintű beavatkozás jelentősen növelheti a beteg túlélési esélyeit. Mindennek ellenére a szepszis még napjainkan is egy potenciálisan halálos, igen súlyos kórkép, melynek legfontosabb kezelési lépése a megelőzés, a korai felismerés és a kiváltó folyamatok szakszerű és hatásos kezelése. A folyamat kimenetelét az első észlelő orvos jártassága, alapossága és a jól megtervezett kezelési stratégia határozza meg.

Ez a cikk is érdekelheti Gyors, új vérvizsgálattal órák alatt kimutatható a vérmérgezés

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Borsi-Lieber Katalin
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien, infektológus