Meddig tart a COVID-19 elleni immunitás? A memóriasejtek szerepe

Az antitestek számának esése nem feltétlenül arra utal, hogy immunrendszerünk gyengébbé vált a koronavírussal szemben, de azt sem jelenti, hogy nem lehet hatékony vakcinát kifejleszteni - üzenik szakértők az elbizonytalanodó lakosságnak.

Több tanulmányban írtak arról, hogy egyes SARS-CoV-2-vel fertőzöttek antitest válasza mintegy 60 napon belül visszaesett. Az adat riadalmat keltett, mondván, ha a covidos betegek immunitása gyorsan csökken, ez azon reményeket is lehűtheti, hogy ki lehet majd fejleszteni hatékony és egyben tartós védelmet nyújtó vakcinát. Ezek az aggodalmak oktalanok, és a kiindulási pontjuk is hibás. A védőoltás nemcsak hatékony, hanem a természetes immunitásnál hatékonyabb is lehet.

A memóriasejtek szerepe az immunitásban

A szervezet természetes immunitása, akárcsak a vakcináció révén szerzett immunitás ugyanazt a szerepet tölti be: funkciója, hogy immunvédekezés révén gátolja, akadályozza a vírus működését, megelőzze, hogy betegséget alakíthasson ki. Ám tény, nem mindenkinél és nem mindig működik minden egészen egyformán. Az a megfigyelés, hogy a természetesen létező antitestek aránya néhány páciensnél lecsökken, nem feltétlenül jelent bármit a vakcinák hatékonyságára nézve. Sőt, ebben az esetben a tudomány hatásosabb és eredményesebb lehet, mint az anyatermészet.

Kétféle immunitásunk van: a veleszületett (természetes), már meglévő, gyorsan reagáló, ami órákon – néha csak perceken – belül akcióba lendül, valamint az alkalmazkodó (adaptív) immunitás, ami napok, hetek alatt fejlődik ki.

Az emberi szervezetbe kerülő vírus hírvivő anyagokon keresztül aktiválja a fehérvérsejtjeinket, hogy vegyék elő a fertőző ágens(ek) elleni védelmi válaszadó képességüket. Amikor a természetes immunrendszerünk reagálása sikeres a patogén féken tartásában, a fertőzés gyorsan megszűnik, akár tünet nélkül. Ezt egészíti ki az adaptív immunrendszer: az ennek részét képező sejtek (T- és B-sejtek) észlelik a fertőzést, és ennek alapján indítják meg a célzott támadást.

Ez is érdekelheti Mire képes az erős immunrendszer a koronavírus ellen, és mire nem?

A vírus a szervezet sejtjeibe lépve betegséget idézhet elő. Azáltal, hogy eltéríti, átprogramozza a sejtek genetikai gépezetét, arra veszi rá őket, hogy újra és újra őt hozzák létre, így vírusgyárrá alakítja át a gazdaszervezetet. A T-sejtek detektálják, majd elpusztítják a megfertőződött sejteket, a B-sejtek pedig antitesteket termelnek, olyan fehérjét, ami hozzákötődik a vírus részecskéihez és hatástalanítja azt a vírus sokszorozódásának megadadályozásával. A szervezet elraktározza a fertőzés felszámolásában segítségére lévő T- és B-sejteket, azért, hogy amennyiben a jövőben ismét le kell győzni ugyanezt a vírust, megsemmisítésükre „kéznél” legyenek. Ezek az úgynevezett memóriasejtek a hosszú távú immunitás fő ágensei.

Az „egyszerű” szezonális koronavírus, vagy egyéb infekcióra adott válaszként termelődő antitestek körülbelül egy évig tartanak ki. A kanyaróvírus okozta fertőzés hatására termelődő antitestek viszont akár élethosszon át képesek védelmet nyújtani. Mégis, az a helyzet, hogy más vírusok esetén a vérben lévő ellenanyag szintje a fertőzés alatt nő, majd az infekció lezajlása után – többnyire néhány hónapon belül – csökken, esetleg eltűnik. Ez a jelenség az, ami miatt többen aggódnak a COVID-19 kapcsán.

Bár az ellenanyag szintje csökken a fertőzés elmúltával, ez nem annak a jele, hogy az immunrendszer nem tölti be feladatát. Ez az immunválaszra jellemző szokásos folyamat normális lépése. Az antitestek jelentik az egyik leggyorsabb és leghatékonyabb válaszreakciót a fertőzésre, ám számuk csökkenése nem jelenti az immunitás megszűnését. Az ellenanyagot elsőként létrehozó memóriasejtek ugyanis még mindig jelen vannak, és készen állnak arra, hogy szükség esetén újra antitestet termeljenek.

Így működik az immunválasz vakcinák esetén

A vakcina úgy működik, hogy utánozza a természetes fertőzést, ezáltal megindítja az emlékező T- és B-sejtek termelődését, amelyek a beoltottakban hosszú távú védelmet tudnak szolgáltatni.

Azon vírusok köréből, amelyek az emberek tömegeit érintő (humán) járványokat képesek előidézni, néhány vírus kitalálta annak módját, hogy sajátos módszerekkel kicselezze az adaptív immunrendszert. A koronavírus például aránylag gyorsan mutálódik. Ennek ellenére az eredetileg kifejlesztett vakcinák is nagyrészt hatásosak, másrészt a folyamatos kutatások fejlesztések révén, a védőoltások részleges módosításával az új mutációk ellen is igyekeznek felvenni a kutatók a versenyt.

A védőoltások eltérő "választékban" léteznek: az alapja lehet elölt, vagy élő gyengített (attenuált) vírus részecske, nukleinsav, vagy rekombináns fehérje. Az összes vakcina jellemzően két fő komponensből áll: választ kiváltó hatóanyagot (pl. vírus egy részét, vagy a kórokozó örökítőanyagát), illetve és segédanyagot (adjuvánst) tartalmaz. Az antigén a vírusnak az a része, amire az elvárások szerint az adaptív immunválasznak reagálnia és irányulnia kell. A segédanyag pedig azon ágens, amely másolja (utánozza) a fertőzést, és segít az immunválasz gyors beindításában.

A vakcinák egyik nagy előnye (a szervezetünknek a fertőzésekre adott természetes reakciójával szemben), hogy antigénjeiket meg lehet úgy tervezni, hogy az immunválaszt kifejezetten a vírus Achillesz-sarkára (bármi is legyen a gyenge pont) irányítsa. További előnye, hogy a vakcinák eltérő fajtájú és dózisú, mennyiségű segédanyaggal készülhetnek, így ezek finomhangolása segítségével fokozni lehet az immunválaszt, hatása meghosszabbítható. Az immunválasz, ha a természetes fertőződés során alakul ki, bizonyos mértékben a fertőzést okozó vírus „kegyeire” van bízva. Nem így a védőoltások esetén. Sok vírus egérutat nyerve elkerüli a veleszületett immunrendszert, olykor nem alakul ki erőteljes, markáns vagy hosszú ideig tartó immunitás. A humán papillóma vírus (HPV) az egyik ilyen, és ez az, amiért krónikus infekciót képes okozni. A HPV vakcina – a vírus antigénje révén – sokkal jobb ellenanyagképzést tud beindítani, mint a természetes fertőzés.

Kapcsolódó cikk Védőoltás, antitest kezelés, antivirális gyógyszer - Mi a különbség?

Cél a nyájimmunitás

A vakcináció nem akadályozza meg a megfertőződést, de csökkentheti a fertőzőképességet, illetve a fő cél, hogy a súlyos betegség kialakulását megakadályozza. Amennyiben eléggé széleskörű a beoltottság, képes az úgynevezett nyájimmunitás kialakítására. Hogy egy adott népességen belül az egyének mekkora hányadának kell egy új vírussal szemben immunisnak lennie ahhoz, hogy nyájimmunitás alakuljon ki, részben a vírus reprodukciós számán múlik, mennyi az átlagszám, amennyi egyént egyetlen fertőzött ember képes megfertőzni a környezetében.

Ami a nagyon ragályos kanyarót illeti: a lakosság több mint 90 százalékának kell immunizáltnak lennie. A COVID-19-re vonatkozó becsült szám a friss becslések szerint, ami – érthető okokból – bizonytalan, a 80-90% körüli tartományban van. Tekintve, hogy a COVID-19 sok idős ember számára súlyos következményekkel jár, és hogy a betegség lefolyását és kihatását a fiataloknál sem lehet előre kiszámítani – a nyájimmunitás elérésében az egyetlen biztonságos mód a vakcinálás.

Összegzésképpen...

Senkit ne riasszanak meg az olyan beszámolók, hogy csökken az antitestek száma, apad az ellenanyagszint – ettől még kifejleszthető hatékony vakcina, hiszen az immunrendszerünk ennél sokkal összetettebb. Sőt! Az oltás – az ismétló dózis is – feltétlen javasolt, függetlenül attól, hogy valaki átesett-e a fertőzésen, vagy sem.

Szerző: WEBBeteg - Fazekas Erzsébet, újságíró
Forrás: The New York Times - Scared That Covid-19 Immunity Won’t Last? Don’t Be
Lektorálta és aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus