Koronavírus-járvány: mikor térhetünk vissza a normális mindennapokhoz?

Mikor folytatja az életet ott, ahol abbahagyta? Úgy viselkedik-e ezután is, mint korábban? Ugyanolyan lesz-e számára megint minden? Visszaállhat-e a normális világ? - félezernyi járványügyi szakember avatta be személyes meglátásába (félelmeibe, döntéseibe) az olvasókat a New York Times munkatársainak válaszolva.

Az újságírók mintegy húszféle hétköznapi tevékenységre vonatkozóan tettek fel kérdéseket. Többek között arról is szó esett, várhatóan mikor ülnek ismét repülőre, mennek étterembe, koncertre, vagy mikor ölelik meg, látogatják újra szeretteiket – szabadon, óvintézkedés-mentesen. A válaszok a járványügyi szakemberek személyes véleményét tükrözik az aktuális információk alapján, nem minősülnek orvosi tanácsnak vagy tudományos következtetésnek.

A felkeresett 511 epidemiológus közül soknak, a koronavírus jelenléte ellenére, már nem okoz gondot, ha orvoshoz kell fordulnia. Bátran mennek kisebb társaságba is, igaz, lehetőleg nem zárt térben. Ma már nem mindenki aggódik az esetleges megfertőződés miatt, ha be kell hoznia a postát. Ám legtöbbjük mégis határozottan állítja, hacsak nem lesz előbb hatékony kezelés, védőoltás, még legalább egy évet vár, majd azután megy csak sporteseményre, koncertre, vagy akár misére. Olyan szakember is akad, aki ma úgy véli, végérvényesen leszokik a kézfogásról, és soha senkit nem fog már öleléssel üdvözölni.

A félezer szakember abba is beavatta az olvasókat, hogy húsz átlagosnak tartott tevékenységet mikor fog a magánéletében még ezen a nyáron, 3-12 hónapon belül, vagy legfeljebb egy év múlva, esetleg már soha (akadt ilyen fehér holló is!) a korábbiakhoz fogható könnyedséggel megtenni – feltéve, hogy a pandémia és a rá adott válaszok az általuk elvártak szerint zajlanak majd. A válaszokat úgy csoportosították, hogy mekkora azok aránya, akik az adott tevékenységet viszonylag könnyedén, hamar újrakezdenék, vagy kezdik is (1), mi az, amit csak középtávon (2), amit majd minimum 1 év múlva (3), és amit már talán soha (4).

Az eredmények

Körülményes óvintézkedések nélkül fogja behozni a postát már most nyáron (64%), 3-12 hónapot mindenképpen várna (16%), jó egy évet kivár (17%), és 3%-uk már soha nem hagy fel a borítékok aprólékos fertőtlenítésével.

Nem sürgősségi esetben 60% már mostanában orvoshoz fordul, 29% még ez évben, 11%-uk legalább egy évet még vár. A kérdezettek kevesebb, mint 1 százaléka pedig inkább már soha (arra nem kérdeztek rá, ez esetben hogyan kívánja megoldani nem sürgősségi egészségügyi panaszát).

Ami a lakhelytől kis távolságban zajló ottalvós programot illeti, az arányok itt – 56, 26, 18 százalék – a nyilatkozók kevesebb, mint 1%-a többé ilyet se vállalna.

Meghökkentő lehet, hogy ugyanennyien örökre hátat fordítanak a fodrászatoknak – a többiek "bátorságát" jellemző arány: 41, 39, 19 százalék.

Határozottan sokan állítják (21%), hogy több mint 1 évet biztosan kivárnak vacsorameghívás elfogadásával. 46% 3-12 hónapot várna, 32% már most nyáron menne, csaknem 1%-nak eszébe se jut.

Hasonlóak az arányok a túrázás, barátokkal való piknikezés esetén – idén nyáron 31%, jövőre 41% menne. Egy évnél többet várna 27%, lemondana róla végleg csaknem 1%. A gyerekek táboroztatásánál 30, 55, 15, 1 százalék az adott arány.

Feltűnőbb, hogy a közös légtérben végzett irodai munka egyharmadnyi kutatót (27%) vinne vissza a munkahelyére, a kérdezettek fele (54%) 3-12 hónapot várna, 18% egy évnél többet, és itt is vannak olyanok (1%), akik örökre home office-ban maradnának.

Hasonlóan döntenének arról, hogy játszó programokra küldjék-e a gyerekeket (23, 47, 29. 1%).

Ennél fontosabb, hogy tömegközlekedési eszközökre csak minden ötödik epidemiológus szállna fel most nyáron (20%), 41%-uk várna 3-12 hónapot, ugyanennyien több mint 1 évet, és 1 százalékuk végleg kerülné a tömegközlekedést.

Ugyanez az arány (20, 41, 39 ill. kevesebb mint 1%) vonatkozik az idős rokon, ismerős meglátogatására.

Minden ötödik ülne repülőre még a nyáron (20%), 44% nem sietné el (3-12 hónapig), 37% 1 évnél többet várna, mintegy 1%-uk végleg lemondana a repülésről.

Az étterembe ülés hasonlóan vonzó-nem vonzó (16, 56, 28%). Egy százaléknyian mondták, a házon kívül étkezés többé nem lesz az ő műfajuk.

Az edzőtermezést már 4% hagyná ki végleg, és magas azok aránya (42, 40%), akik több hónapot, illetve több mint 1 évet is várnának vele.

Emeljük ki a tömeges rendezvények sorából az esküvőt, illetve a temetést. Hamarosan menne csaknem minden ötödik (17%), többen (41, illetve 42%) csak jóval később. 1%-nyi kisebbség a jövőben semmikor nem menne el egyikre sem.

Ami a kezet rázást és az ölelést illeti: 14% nem várna vele sokáig, 39, 42% elég sokára élne csak a lehetőséggel, 6% vallja ma, hogy végleg leszokik róla. Hasonló arányban vállalnák, hogy nem közeli ismerőssel menjenek szórakozni (14, 42, 42). Egyáltalán nem vállalná az ilyen programot 2%. Pontosan ilyen a templomot felkeresők aránya (13 – 43 – 43 – 2%).

Csak a védőoltás hozhat majd igazi változást

A fentiek az 511 tagból álló epidemiológus, fertőzőbetegség szakértői csoport tagjainak magánvéleménye. Válaszaikat semmiképpen ne tekintsük iránymutatónak a lakosság számára. Elvégre döntéseik kialakításában szerepet játszhatnak életkörülményeik, kockázat-viselési magatartásuk, arra vonatkozó várakozásuk, hogy mikor lesz széleskörű tesztelés, precíz kontaktus-keresés, elégedettségére okot adóan hatékony kezelés, illetve mikortól érhető majd el a Covid-19 védőoltás. A felsoroltak fogják ugyanis végérvényesen meghatározni viselkedésüket, aminek keretét, időszerűségét úgyis az adott vírushelyzet adja majd meg.

Mégis, a szakemberek alaposan tanulmányozzák a Covid-19-re vonatkozó adatokat, a fertőzés terjedési dinamikáját, a kockázatbecsléseket. Valamennyien egybehangzóan továbbra is azt vallják, a szabadtéri, kiscsoportos programok biztonságosabbak, mint a beltéri, tömeges rendezvények, valamint, hogy a maszkviselés még jó hosszú ideig szükséges!

„A friss levegő, a napfény, a társasági élet, a kapcsolatok, az egészséges tevékenység a mentális egészség, a lelki-szellemi jóllét szempontjából legalább annyira fontos, mint a fizikai, testi jó közérzetem. Ezért szabadtéri társas programokra fogom építeni a nyári szabadságomat”, állítja Anala Gossai, egy egészség-technológiai cég (Flatiron Health) tudósa.

A New York Times összeállításában szereplő néhány szakember következetesen kitart amellett, teljesen visszafogja magát csaknem mind a 20 területen, amíg nem lesz széles körűen hozzáférhető vakcina. Jellemzőbb az a szándék, hogy a védőoltás elérhetőségéig csak a beltéri programoktól tekintenek el. „Bár utálok otthon dolgozni, mégis azt mondom, a lehető legveszélyesebb dolog a közös légterű irodákban való munkavégzés” állítja Sally Picciotto (University of California, Berkeley). Be is vallja, még legalább 1 évig nem megy vissza az irodába – a válaszadók között ő egyike a 18 százaléknyi otthonmaradónak.

WEBBeteg.hu - Fazekas Erzsébet újságíró
Forrás: New York Times - When 511 Epidemiologists Expect to Fly, Hug and Do 18 Other Everyday Activities Again