Miért nem járható út a nyájimmunitás kialakítása Magyarország számára?

Nem új az elképzelés, hogy ha a lakosság elég nagy része átesik a fertőzésen és ezzel védettséget szerez, a vírus terjedése megfelelő "közeg" nélkül elhal, ezáltal a nem megfertőződött kisebbségnél sem alakul ki a megbetegedés. Mindez logikusan hangzik, de gondoljuk végig, mivel járna a nyájimmunitás természetes úton történő kialakulása!

A nyájimmunitás elképzelése szerint, ha a népesség 60-70 százaléka megfertőződik és immunissá válik, akkor a járvány külön intézkedések nélkül is elhal, és a lakosság maradék részéhez sem jut el a vírus. Mivel az emberek többségénél a COVID-19 enyhe tünetekkel jár, vagy tünetmentes, elméletileg ez nem is járna nagy egészségügyi kockázattal, hiszen elegendő az idősebbek és a krónikus betegek fokozott védelme, amely elvileg ezen az úton is megvalósítható.

Ez a gondolatmenet képezi a svéd járványügyi intézkedések alapját, ahol nem törekszenek a járvány mindenáron történő megfékezésére, de a járványidőszak elején Nagy-Britanniában is felmerült ez a gondolat. Ne feledjük azonban el, hogy Nagy-Britanniában elvetették az elképzelést, és Svédországban sem valósult meg maradéktalanul, elsősorban nem is a hivatalos intézkedések, hanem a lakosság önkorlátozása miatt.

A statisztikai adatokat és a jelenleg rendelkezésre álló orvosi ismereteinket összeszedve megérthetjük, miért.

1. Kontrollált keretek között beláthatatlanul sok idő a nyájimmunitás kialakítása

Magyarországon a tünetmentes vírushordozókat, a nem tesztelt enyhe lefolyású betegeket és a lappangási fázisban lévő eseteket is bekalkuláló becslések 0,2-0,5%-ra becsülik a lakosság átfertőzöttségét. Saját számításaink szerint az áprilisban jellemző terjedési ütemmel és a korlátozások életben tartásával 2045-2049 körül érnénk el a nyájimmunitás állapotát. Azzal a hatással is számolni kell, hogy 25-30 év alatt újabb generációk nőnek fel, akik tiszta lappal indulnak, azaz a nem fertőzött emberek kapnak utánpótlást.

2. Évekig tartó extrém állapotok

A COVID-19 által legsúlyosabban érintett országok (Spanyolország, Olaszország, Franciaország) esetében az azonosított betegek száma még most sem éri el a lakosság 0,5 százalékát, ezért nagy számú tünetmentes esettel számolva is mindössze néhány (2-5) százalékra becsülhető az átfertőződés 2 hónap leforgása alatt. Mindez úgy, hogy közben az egészségügyi ellátórendszer túlterhelődött, és nem jutott elegendő kórházi hely, orvosi berendezés, szakember a legsúlyosabb betegek számára sem.

A nyájimmunitás kialakítása azonban még ilyen extrém állapotok árán is 4-5 év lenne. Minden várakozás szerint ennél rövidebb idő alatt kifejleszthető a védőoltás, így mindenképp felesleges lenne az Olaszországban vagy Spanyolországban látottaknak évekig kitenni a lakosságot.

3. Bizonytalan védettség

A jelenlegi orvostudományi ismereteink szerint a fertőzés hatására kialakuló védettség meglehetősen bizonytalan. Az eddigi tapasztalatok és a koronavírusok más törzseiről szerzett ismereteink arra utalnak, hogy - feltételezhetően, de még nem teljesen bizonyítottan - kialakul ugyan az immunitás, ez azonban csak átmeneti, és kicsi az esélye annak, hogy 1 évnél érdemben hosszabb legyen. (Hasonló ok miatt szükséges az influenza esetében is a védőoltás évenkénti ismétlése.)

Így tehát bármelyik forgatókönyvvel is számoljunk a fentiek közül, 4 vagy 30 év, sosem lehetne elérni a nyájimmunitást természetes úton, hiszen valószínűsíthető, hogy a fertőzésen már átesettek 1-2 évvel később már ismét megbetegedhetnek.

4. Mutálódó vírusok

A SARS-CoV-2 vírusnak máris több mutációját azonosították. Egy kisebb mértékű mutáció nem feltétlenül jelenti azt, hogy a korábban megszerzett védettség hatástalan lenne, ugyanakkor nagyon is elképzelhetőek a tudományos tapasztalatok alapján olyan mutációk, amelyek ellen már nem véd a megbetegedéssel szerzett immunitás. Amennyiben ez bekövetkezik, a nyájimmunitás "felépítése" kezdődhet az elejéről.

Sőt, éppen a magas betegszám kedvezhet a mutációk kialakulásának, hiszen ha egy vírus gyorsabban terjed, gyorsabban hozza létre saját másolatait, gyorsabban sor kerülhet a mutálódására is. Így minél inkább törekedne az emberiség a nyájimmunitás elérésére, annál jobban veszélyeztetné is azt.

5. Betervezni a betervezhetetlent

A vírus terjedési útja nem pontosan tervezhető. Bár lehet törekedni arra, hogy az egészségesek és fiatalok, illetve középkorúak körében terjedjen, megóvva az időseket és betegeket, ebben hatalmas a kockázat. Amennyiben a járvány minden korosztályt érintene, akkor a nemzetközi tapasztalatok szerint jellemző halálozási rátával kalkulálva a nyájimmunitáshoz szükséges 6-7 millió magyarországi fertőzés az óvatosabb becslések szerint is 50-100 ezer áldozattal járna.

(A halálozási ráta kapcsán az elmúlt néhány hónapban még nem alakult ki konszenzus a szakemberek között. Számos statisztika alapján általában 3 százalék körüli értékkel számoltak, de több beszámoló érkezett arról, hogy a nem azonosított fertőzöttekkel együtt ez jóval alacsonyabb is lehet, 1%-os vagy az alatti. Annak felmérésére, hogy hányan lehetnek a nem azonosítottak, még jelenleg folynak a tudományos kutatások.)

Akkor?

A természetes nyájimmunitás mellett sajnos nem tervezhetünk azzal sem, hogy a vírust természetes úton sikerül eltüntetni, amihez arra lenne szükség, hogy a Földön egyetlen ember se legyen vírushordozó, még tünetmentes vagy lappangó állapotban sem. Szerencsére több tucat kutatóhelyen zajlik jelenleg is a munka a koronavírus elleni vakcina, illetve a COVID-19 megbetegedés elleni gyógyszeres terápia kifejlesztésére. Amíg ez megtörténik, a súlyos esetek és az elhunytak számának minimalizálására, az idősek és betegek védelmére kell összpontosítanunk.

Ez a cikk is érdekelheti Védőoltás, antitest kezelés, antivirális szer - Mi a különbség?

(WEBBeteg.hu - Sztankó Péter; Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes belgyógyász)