A septicaemia (vérmérgezés) okai és tünetei

A septicaemia a szervezetben zajló fertőzés, szepszis súlyos, előrehaladott állapota. A szervezet szisztémás válaszát a véráramba jutó, keringő, fertőzést okozó ágens (leggyakrabban baktérium) vagy annak terméke váltja ki.

A septicaemia rendkívül súlyos állapot, kimenetelét a kórokozó fertőzőképessége és a beteg szervezetének válaszkészsége, ellenállóképessége határozza meg. Szepszis a leggyakrabban más alapbetegséghez társultan alakul ki, azonban sokszor maga a góc nem mutatható ki, és alkalmanként az is előfordul, hogy vérből vett mikrobiológiai mintavételekkel sem igazolható a kórokozó.

Hogyan alakulhat ki a vérmérgezés?

Helyi fertőzést követően a véráramba került kórokozó, vagy annak toxinja váltja ki az immunrendszer sejtjeinek válaszreakcióját. A felszabaduló hírvivőanyagok (citokinek) hatnak a szívre, érfal tágulatot okoznak, folyadék kilépéshez vezetnek az érpályából, melyek együttesen vezetnek a vérkeringés gyengüléséhez, végső esetben keringési elégtelenséghez, vagy többszervi elégtelenséghez.

Az utóbbi években a szeptikus megbetegedések száma emelkedő tendenciát mutat, melynek okai lehetnek:

• nő a kemoterápiában vagy immunterápiában részesülő, csökkent immunvédekezésű betegek száma,
• több beteget és súlyos betegségeket kezelnek intenzív osztályokon,
• gyakori az antibiotikum fogyasztás, emiatt gyakran rezisztens törzsek, szuperbaktériumok alakulnak ki,
• nő a lakosság életkora, illetve a koraszülöttek ellátása javul,
• gyakoribbak az invazív orvosi beavatkozások.

Milyen kórokozók állhatnak a hátterében?

A leggyakoribb a Staphylococcus, Streptococcus, E. coli, Pneumococcus, gomba (Candida, Aspergillus), de előfordulnak több kórokozó által kiváltott vagy súlyosbított fertőzések is. A kórházban kezelt, súlyos társbetegséggel rendelkező betegek általában egyéb multirezisztens kórokozó jelenléte miatt betegszenek meg.

A septicaemia jelei

A súlyos gyulladásos válasz fennállását számos tünet jelzi, de ezek közül egyik sem specifikus:

• láz vagy ritkán éppen az nagyon alacsony (<36 °C) testhőmérséklet,
• hidegrázás,
• szapora szívverés,
• szapora légzésszám,
• alacsony vérnyomás,
• verejtékes bőr,
• kiütések,
• hányás,
• hasmenés,
• sárgaság,
• retina-vérzés,
• bágyadtság,
• gyengeség,
• súlyos esetben eszméletvesztés vagy zavartság

A tünetek más, súlyos alapbetegség mellett nehezen felismerhetőek, olykor gyenge immunrendszerű betegben csak szerény tünetek észlelhetőek a gyenge immunválasz miatt.

Hogyan diagnosztizálható a szepszis?

A szepszis igazolására számos vizsgálat történik:

• fizikális vizsgálat (a fenti tünetek észlelése);
• laborvizsgálat: vérképben magas vagy kifejezetten alacsony fehérvérsejt szám, magas neutrofil fehérvérsejt arány, alacsony vérlemezke szám, magas gyulladásos paraméterek (CRP, PCT, vérsüllyedés), vérszegénység, véralvadási paraméterek megváltozása;
• mikrobiológiai vizsgálat (vérminta vétele tenyésztésre).

A legfontosabb mégis a szepszis kiváltó okának, a kiinduló fertőzésnek keresése, amely történhet:

• képalkotó vizsgálatokkal (mellkas röntgen, hasi ultrahang, szükség esetén, ha a fertőzés gyanúja felmerül lágyrész vagy ízületi ultrahang, esetleg koponya CT)
• adott lokális fertőzés vagy tályog esetén mintavétellel tenyésztésre (pl. baktérium kimutatására)

Oki kezelés nélkül a szepszis sokkos állapotot okozhat és akár halálos is lehet.

Milyen következményekkel járhat a septicaemia?

A szepszis, illetve maga a szeptikus állapot akár többszervi elégtelenséghez vezethet. A hevenyen kialakuló szervkárosodások az alábbiak lehetnek:

• veseműködési zavar, veseelégtelenség
• akut encephalopathia (az agy károsodása, mely nyugtalansággal, aluszékonysággal, zavartsággal járhat)
• vérképzőszervi eltérések, mint például az alacsony vérlemezke szám, mely akár súlyos vérzésekhez is vezethet, véralvadási zavarok
• metabolikus acidózis: a szervezet sav-bázis háztartásának súlyos eltérése, mely komoly szövődményeket okozhat (pl. légzési elégtelenség)
• hypoxia, vagyis alacsony oxigénszint a vérben, mely az esetlegesen meglévő tüdő- vagy szívbetegséget súlyosbítja

A kezelés menete

A kezelés halaszthatatlan a szervezetre gyakorolt súlyos következmények miatt. Minél hamarabb kezdjük a terápiát, annál jobbak az eredmények.

1. Oki kezelés: a terápia legfontosabb alappillére az a fertőző góc célzott antibiotikus kezelése, szükség esetén (pl. tályog) sebészi eltávolítása. A góc lehet légúti, hasűri, húgyúti, nőgyógyászati, gasztrointesztinális, lágyrész fertőzés, szívbelhártya-gyulladás, agytályog vagy lehet bizonyos idegen anyagok (pl. katéter, protézis) elfertőződése.

2. Antibiotikumos kezelés: a góc felfedezéséig is antibiotikus kezelés javallott, mely számos baktérium érzékenységét lefedi, széles spektrumú, esetleg több gyógyszer kombinációjából áll össze. Az ismert tenyésztési eredmények birtokában szűkíthető az antibiotikus kezelés spektruma is. A kezelés megválasztásánál figyelembe veszik a lehetséges góc helyét, a kórkép kialakulásának környezetét (otthon vagy kórházban fekvő a beteg), a megelőző antibiotikus kezelést és a társbetegségeket is.

3. Kiegészítő kezelések: folyadékpótlás (volumennövelő infúzió, szükség esetén vérkészítmény), keringéstámogató gyógyszerek, lázcsillapítás, a vércukor és sav-bázis háztartás rendezése, vérzés, véralvadási zavar gyógyszeres elhárítása, további felülfertőződés elkerülése, fájdalomcsillapítás, vesepótló kezelés, légzéstámogatás, mesterséges táplálás, szteroidok.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus