Az aranyér kivizsgálása és a végbéltükrözés (rektoszkópia)

Aranyeres panaszokkal a legtöbb beteg nem szívesen fordul orvoshoz, mert kellemetlennek tartja a problémáját, és fél a kivizsgálástól, holott az legfeljebb kényelmetlenséget okozhat. A beteg érdeke, hogy a későbbi szövődmények, illetve a nagyobb fájdalommal járó gyulladás elkerülése érdekében felkeressen egy szakorvost, aki az állapota függvényében megfelelő kezelést javasolhat számára.

A kivizsgálás általában már előre nagy lelki feszültséget idéz elő a betegekben, melynek következtében inkább tűrik a fájdalmat vagy öngyógyításba kezdenek. Sokan az öndiagnosztizálást követően sem fordulnak orvoshoz, csak azután, ha a panaszok már elviselhetetlenné válnak. Azonban nem érdemes megvárni ezt a stádiumot, ezért ha a tünetek indokolják, vagy a helyileg alkalmazott gyulladás- és fájdalomcsillapító kenőcsök, kúpok mellett sem javul az aranyeresség, érdemes elmenni kivizsgálásra.

Hogyan zajlik az aranyér kivizsgálása?

A proktológiai kivizsgálás három részből állhat:

Konzultáció a beteg állapotáról

A vizsgálat a beteg részletes kikérdezésével kezdődik, amely alapján a szakorvos meg állapíthatja a panaszok súlyosságát, ezáltal eldönti, hogy pontosan milyen beavatkozások szükségesek a diagnózishoz.

Rendszerint a következő kérdéseket teszik fel a kivizsgálás megkezdése előtt:

• Rendezett-e a széklete?
• Tapasztal-e vérzés vagy fájdalmat székletürítés során?
• Szokott-e duzzanatot, viszketést érezni a végbéltájékon?
• Az elmúlt időszakban tapasztalt-e haspuffadást vagy más okra vissza nem vezethető súlyvesztést?
• Vissza tudja tartani a székletét és a bélgázokat?
• Előfordult-e a családban rosszindulatú daganatos megbetegedés?
• Részt vett már korábban proktológiai vizsgálaton?
• Milyen egyéb betegségei vannak?
• Van-e ismert gyógyszerérzékenysége vagy -allergiája?
• Szed-e rendszeresen gyógyszereket (különös tekintettel a véralvadásgátlókra)?

Fontos, hogy a válaszokat előre gondolja át, és ne érezze magát kellemetlenül, hanem őszintén beszéljen a tüneteiről.

Manuális vizsgálat

Ezt követően a legfontosabb és gyakran egyedüli teendő a fizikális vizsgálat (rektális digitális vizsgálat), mely során az orvos kitapogatja a fájdalmas területet a végbél külső részén. Mivel aranyér a végbélzáró izom belső felén is elhelyezkedhet, egy ujjal a végbélbe nyúlva is megvizsgálja az aranyér kiterjedését, illetve azt, hogy az a záróizom mögé visszahelyezhető-e.

A vizsgálat oldalt fekve, felhúzott lábakkal, esetleg előredőlve, az alsóneműt levéve történik. A legtöbb esetben csupán néhány percig tart, és legfeljebb enyhe kellemetlenséggel jár. Fájdalmat csak akkor okoz, ha az aranyér már gyulladt vagy rögösödött, ezért sem szabad eddig a pontig halogatni az orvos felkeresését.

A betegek számára a legtöbb esetben nem a fájdalom, hanem inkább a szégyenérzet, a meztelenség és kiszolgáltatottság érzete okoz problémát, amely miatt sokan tartanak is a vizsgálattól. Azonban fontos belátni, hogy a kivizsgálás a betegek gyógyulását szolgálja, a vizsgáló orvos részéről (aki számos alkalommal végez napi szinten hasonló vizsgálatot) különösebb megerőltetést nem okoz.

Eszközös vizsgálatok

Ha fizikális vizsgálattal nem, vagy nem egyértelműen állapítható meg az aranyér ténye vagy súlyossága, szükség lehet eszközös vagy tükrözéses vizsgálatra is. A kisműszeres végbélvizsgálat (anoszkópia) csak a végbél alsó részét (3-4 cm) érinti, ahol a gyakori panaszok (gyulladás, berepedés, aranyér) előfordulnak. Mivel a műszer nem hatol mélyre, hashajtásra, beöntésre nincsen szükség, csak akkor, ha végbéltükrözéssel (rektoszkópia) is egybekötik a kivizsgálást. A tükrözésre, amely a bél magasabb szakaszainak áttekintésére, a nyálkahártya és az erek állapotának pontos megfigyelésére ad lehetőséget, azokban az esetekben kerül sor, ha az orvos rákszűrést javasol, hogy kizárhassa a panaszok hátterében meghúzódó esetleges daganatos elváltozásokat. A rektoszkópia sem tart sokáig, és rendszerint ugyanúgy oldalt fekve történik, mint a manuális vizsgálat.

Ritkábban (tumorgyanú esetén) a tükrözés kiegészíthető biopsziás mintavétellel is, amely során egy speciális eszköz segítségével egy kisebb szövetmintát vesznek az érintett bélszakaszból, amit további kivizsgálás céljából elküldenek a patológiára.

Hogyan készülhet fel a beteg a proktológiai vizsgálatra?

Előkészülni (pl. diétázni, hashajtózni, beöntést végezni vagy éhgyomorra érkezni) tehát nem szükséges, csak abban az esetben, ha az orvos erre kéri a beteget. Lehetőség szerint jó a napi székletürítés, illetve az ezt követő tisztálkodás után átesni a beavatkozáson, de nem függ ettől feltétlenül a vizsgálat. Fontos azonban, hogy minden típusú beavatkozás előtt tájékoztassa orvosát arról, ha véralvadásgátlót szed!

Mindemellett nagy jelentőséggel bír a lelki felkészülés, mert a tudatos lazítás, a záróizmok ellazítása megkönnyítheti a vizsgálatot, és a kellemetlen érzés is minimalizálható általa.

Hová fordulhat aranyeres panaszokkal?

Hazánkban gasztroenterológiai vagy sebészeti szakrendelés is felkereshető az aranyeresség eltérő tünetei és határterületi kérdése miatt, de sok nagyvárosban külön proktológiai rendelés is működik, amely kifejezetten a végbél megbetegedéseinek kivizsgálására és kezelésére irányul. Minden esetben (kivéve, ha magánrendelésről van szó) háziorvosi beutaló szükséges az OEP által finanszírozott rendelések felkereséséhez, ezért a legelső teendő a háziorvos felkeresése.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus