Orvosként voltam régész - Bőrgyógyász a múmiák között 1. rész

Dr. Cseplák György: bőrgyógyász, aki régészeti és antropológiai kutatásokat végez, könyveket ír, tudományos közleményeket publikál, előadásokat tart, lektorál és verset fordít.

Cseplák György salgótarjáni nyugalmazott főorvos 55 évet dolgozott a szakmájában, elismert, szeretett ember a nógrádi megyeszékhelyen. Negyven évvel ezelőtt késő rézkori, újkőkori ujjlenyomatok vizsgálatába kezdett, az utóbbi években a váci templomba 1731 és 1838 között eltemetett, mumifikálódott testeket veszi szemügyre, magáról pedig azt mondja: nyitott bőrgyógyász, aki régészettől kezdve embertanig sok mindennel foglalkozik, de érdekli a földrajz, a történelem, és sok minden más is.

Bakonycsernyéről való Cseplák György, Pécsről 1963-ban került Salgótarjánba. 1954-ben végzett, és a magángyakorlatot is beleszámítva 2009-ig dolgozott.

- Gyerekkorom óta orvos akartam lenni, voltak vöröskeresztes dobozaim, sok ilyen jellegű könyvet olvastam, gimnáziumban előadásokat tartottam a tébécéről - idézi fel.

Azután - mint mondja - egy pillanat alatt határozta el a jövőjét, amikor a háború alatt, Fertőszentmiklóson, 15 évesen légvédelmi tüzérként egy bombázás színhelyére küldték. Összedőlt házak, füst, halott menekültek és német katonák látványa fogadta. Az út mellett egy német katona feküdt, aki még élt. Elhatározta, hogy eljuttatja a soproni kórházba, de amikor hiába próbálta leinteni az arra haladó járműveket, feldühödött, és végül egy használaton kívüli orosz géppisztollyal állított meg egy magyar teherautót: lepakoltatott róla egy szekrényt, hogy jusson hely a sebesültnek.

- A teherautó parancsnoka hadnagy volt, én meg közlegény, de abban a világban nem lehetett tudni, hogy ki miért állít meg valakit - meséli. - Feltettük a kocsira, és azt mondtam, ha ezt megúszom, orvos leszek. Mindent bevetettem ennek érdekében, másképp tanultam, kitüntetéssel érettségiztem. A pécsi egyetemre vettek fel. A tanulóéveim alatt belgyógyászaton voltam kültag, és a Műtéttani Intézetben oktató. Az ötödév végén a személyzetis, Kovács Feri bácsi megkérdezte egy május elsejei felvonuláson, hogy "Cseplák elvtárs, nem lenne kedve az akadémiára kerülni szövettanásznak?". Egy órát gondolkodtam, még vége se volt a felvonulásnak, azt válaszoltam, hogy vállalom.

Meg kell birkózni a halál és az elmúlás gondolatával

Szentágothai János professzor intézetében tanult szövetfejlődéstant, majd az országban egyedülálló módon államvizsgázott szövet- és fejlődéstanból, illetve kutatási módszerekből, így két államvizsgája is van: bőr- és nemibeteg-gyógyászati, kozmetológiai és laboratóriumi szakorvosi. Mehetett volna a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti és Orvostudományi Kutatóintézetébe, de a pécsi bőrklinikán helyezkedett el Melczer Miklós professzor munkatársaként. Az 1954 júniusában végzett orvost már májusban kinevezték, 700 forintos fizetéssel.

Cseplák György 1963 novemberében helyettesíteni ment Salgótarjánba, és fél év múlva már véglegesítették a kórházban.

- Felültem a vonatra, és amikor Nagybátony előtt megláttam a sziklákat, a hegyeket, az erdőket, tudtam, hogy itt maradok. A Bakonyra, a szülőföldemre emlékeztetett.

A kórház akkor még a laktanya épületében működött, Cseplák György pedig főorvosként megvalósíthatta a klinikán látott feszes, szigorú osztályszerkezetet.

- Míg az ember orvossá válik, nagyon érdekes folyamaton megy át. Ott fekszik egy formalinba áztatott ember, azt mondják, most ezt az ideget szedjem ki, azt az izmot különítsem el - meg kell birkózni a halál és az elmúlás gondolatával. Akin én kezdtem a gyakorlatot, egy gyilkosságért kivégzett nő volt - árulja el.

A beszélgetés előtt még úgy gondoltam, hogy a bőrgyógyászat és a régészet összeegyeztethetetlen, de hallgatva a doktort, lassan már teljesen normálisnak tartom, hogy mumifikálódott testeket vagy rézkori ujjlenyomatokat vizsgál, merthogy orvosi hozzáállással teszi - a szövettannál, a korabeli betegségek kutatásánál pedig már teljesen helyben vagyunk.

Folytatás: "Orvosként voltam régész" - Bőrgyógyász a múmiák között 2. rész

(MTI-Press)