Demencia: otthoni ápolás vagy intézményben történő elhelyezés?

Egy idős családtag ápolása sok időt, energiát és anyagi ráfordítást követelhet a hozzátartozóktól, ami gyakran kellemetlen feladatok elvégzésével is járhat. Több kutatás is kimutatta azonban, hogy a demens betegek ápolása jóval nagyobb stresszforrást jelenthet, mint az egyéb betegségben szenvedő vagy a kizárólag fizikailag korlátozott betegek ellátása.

A demens betegek gondozóira még nagyobb emocionális teher hárul, maguk is gyakrabban számolnak be mentális és fizikai panaszokról, ahogy szociálisan is sokkal visszahúzódóbbak, mint az egyéb betegek gondozói. Az ápolás egyik legnagyobb nehézsége, hogy a beteg fokozatos leépülésen megy keresztül, ami egy idő után az autonómia teljes elvesztésével, és a másoknak való teljes kiszolgáltatottsággal jár. Emellett segítségre van szükség a mindennapi tevékenységek elvégzésében, valamint memóriazavarok, koncentrációs zavarok, hangulatingadozások és depresszív tünetek is felléphetnek.

Ez a cikk is érdekelheti A depresszió tünetei

A nagy dilemma

Amikor egy család azzal szembesül, hogy valamelyik szeretett tagja demenciában szenved, egy idő után szükségszerűen merül fel a kérdés, hogy a beteget otthon ápolják vagy esetleg valamilyen intézményben helyezzék el. Sokakban él az a tévhit, hogy a demens beteget intézményben elhelyezni „könnyebb”, mint otthon ápolni, ugyanakkor ez nem feltétlenül igaz. Az intézményben történő elhelyezés is lehet megterhelő, inkább a nehézségek és a kihívások különböznek.

Szempontok a „nagy döntés” meghozatalában

Az alábbiakban áttekintünk néhány szempontot, ami segítséget adhat a demens beteg elhelyezésével kapcsolatban.

A betegség súlyossága

Mivel a demencia egy lassú lefolyású, fokozatosan romló betegség, így különböző fázisaiban eltérő ápolási formára lehet szükség. Míg kezdetben csak fokozott figyelmet igényel - mert néha lehangolt vagy elfelejt valamit a beteg -, addig később állandó felügyelet szükséges, mert veszélyes lehet, ha az érintett egyedül marad, illetve a hétköznapi tevékenységek pl. öltözés, evés, tisztálkodás elvégzésében is segítségre szorul.

Az ápoló életkora

A legtöbb esetben a demens betegek ápolása a házastársra vagy a gyerekekre hárul, de a társadalom elöregedésének következtében sokszor már maguk az ápolók sem túl fiatalok, ami megnehezítheti a demens beteg gondozását. Emellett az ápolók egy jelentős csoportja az úgynevezett szendvicsgenerációhoz tartozik, azaz általában középkorúak és egyszerre gondoskodnak kiskorú gyerek(ek)ről és idősödő szülő(k)ről. Mivel napjainkban a nők később vállalnak gyereket, így könnyebben előfordulhat, hogy időközben a szülők megöregednek és gondozásra szorulnak. A kisebb gyerekek és az idősebb, demens beteg körüli párhuzamos teendők viszont újabb kihívás elé állíthatják a hozzátartozókat.

Anyagi helyzet

Míg sokan a szerényebb anyagi helyzetük miatt nem engedhetik meg magunknak, hogy a beteget egy otthonban helyezzék el, más esetekben éppen az otthoni ápolás az, ami nem megengedhető. Az előrehaladott stádiumban lévő demens betegek otthoni ápolása valójában a vártnál magasabb kiadásokkal járhat (pl. ápoló felvétele), amelyek kizárólag a beteget és a hozzátartozót terhelik. Előfordulhat az is, hogy valaki éppen az ápolás miatt kénytelen a vártnál korábban elhagyni a munkahelyét, hogy minél több segítséget nyújthasson a betegnek, míg másoknál épp az ápolással járó anyagi terhek azok, amik meggátolják, hogy nyugdíjba menjen.

Generációs együttélés

Az etnikum ugyancsak befolyásolhatja az intézményben történő elhelyezést. Az Egyesült Államokban sok kutatást végeztek Alzheimer-betegek fekete és fehér gondozói között, ahol azt találták, hogy a színesbőrűek számára a betegség sokkal kevésbé igazságtalan és az ápolás kevésbé megterhelő, mivel a fekete közösségek sokkal inkább képesek az öregedést normális folyamatnak tekinteni, ahol az idősebb nőknek a betegségtől függetlenül is jár a tisztelet. Ezenkívül sok etnikai csoportra jellemző, hogy gyakran több generáció él együtt, ami egyben az ápolással járó terhek megosztását is jelenti hasonlóan a különböző vallási közösségekhez, ahol a felekezet tagjai jelentős segítséget nyújthatnak a beteg gondozásában.

Ez a cikk is érdekelheti Tanácsok demens betegek gondozásához

Többletfeladatok az intézményben

Az intézményben történő elhelyezéssel az ápoló családtagok terhei bizonyos szempontból valóban csökkennek, ám ezzel egy időben újfajta érzelmek is megjelenhetnek, mint amilyen a bűntudat a demens beteg „cserbenhagyása” miatt. Sok családtag rendszeresen látogatja a beteget az intézményben is, ami az ingázás miatt sokszor jelentős időveszteséggel jár, valamint hasonló feladatokat látnak el ott is, mint otthon, pl. etetés, öltöztetés, pénzkezelés, bevásárlás és a beteg szállítása. A hozzátartozók az intézményben új feladatokkal is szembesülnek, mint a különböző adminisztratív feladatok intézése, az intézmény személyzetével történő kapcsolattartás vagy a beteg személyes terének otthonossá tétele.

Pozitívumok

Bár elsőre nem gondolnánk, de az ápolásnak olykor pozitív hozadéka is lehet. Sok hozzátartozó számára az általa szeretett embernek történő segítés örömmel, önbizalommal és büszkeséggel jár. Az ápolás során sokan új képességeket sajátítanak el, valamint a beteg hozzátartozó ápolása új értelmet ad az életnek. Az ápolás által lehetőség kínálkozik az érzelmek és a szeretet kifejezésére, ezért sok szülő és házastárs úgy éli meg az ápolást, mint egyfajta lehetőséget arra, hogy visszafizessék a hozzátartozójuknak mindazt, amit ők kaptak tőle korábban.

Amire mindkét esetben figyelni kell...

Akármelyik elhelyezési formát is választjuk, fontos figyelni a saját fizikai és lelki egészségünkre is. Tartsuk meg a helyünket az egyéb szerepeinkben, kapcsolatainkban, és ha úgy érezzük, ne habozzunk segítséget kérni mi sem, mert ez hosszú távon a saját és a demens beteg érdeke is.

Tovább

• A demens, szellemileg leépült beteg ellátása
• Prevencióval csökkenthető a demencia kialakulásának kockázata
• Demens beteg a családban: hogyan befolyásolja egy család életét?

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus