A depresszió és a cukorbetegség kapcsolata

Magyarországon a becslések szerint mintegy félmillió diagnosztizált cukorbeteg él, de valószínűleg még nagyjából ennyi ember nem tud a betegségéről. Ami a depressziót illeti, havonta 200 000 beteggel számolhatunk, de közülük mindössze 25-30 százalék áll kezelés alatt.

A cukorbetegség és a depresszió kapcsolata

Számos kutató vizsgálta már a depresszió és diabetes kapcsolatát, mely úgy tűnik kétirányú. Cukorbetegségben szenvedő páciensek gyakrabban betegszenek meg depresszióban, mint egészségesek, illetve depressziós páciensek esetében gyakrabban alakulhat ki cukorbetegség. Mi okozhatja ezt a kétirányú kapcsolatot? Általánosságban is elmondható, hogy krónikus betegségben szenvedők esetében gyakrabban számolhatunk hangulati problémákkal. Ennek az az oka, hogy ezek a kórképek nagymértékben rontják az életminőséget, megnehezítik a mindennapokat, a kellemetlen panaszok, a rendszeres gyógyszerszedéssel és vizsgálatokkal járó stressz hatására alakul ki a levert hangulat. Igaz ez a cukorbetegségben szenvedő páciensekre is, akik kétszer olyan gyakran válnak depresszióssá, mint a nem cukorbetegek. Ezen betegek 30%-ban klinikailag igazolt depresszió fejlődik ki.

Legújabb becslések szerint a cukorbetegekben kialakult depresszió mintegy 75 százaléka rejtve marad, a fel nem fedezett kórkép, pedig nyilván veszélyt rejt önmagában. Ennek az oka, hogy a páciensek a tüneteket betegségüknek tudják be, ezért nem számolnak be arról sem közvetlen környezetüknek, sem kezelőorvosuknak.

Ugyanezen oknál fogva a családtagok sem veszik feltétlenül észre az újonnan megjelenő panaszokat. A két betegség együttese pedig, megnehezíti az amúgy is komoly odafigyelést és fegyelmet igénylő mindennapokat, a betegség kontrollját, karbantartását, éppen a depresszió hatására kifejlődő problémák miatt. Hiszen a csökkent aktivitás-mozgáshiány, alkoholfogyasztás, dohányzás, az érdektelenségéből adódó rendszertelen vércukorszint mérés tovább rontja a cukorbeteg állapotát.

Készült tanulmány arra vonatkozóan is, hogy cukorbetegekben a depresszió kezelése a közérzet javulása mellett jótékony hatással volt a vércukorszintre is, ezáltal pedig csökkenti a szövődmények kialakulását.

Mi okozhatja, hogy depresszió esetében gyakrabban fejlődik ki cukorbetegség?

A depresszió tünetei között szerepelnek az étvágyproblémák, melyek nem csak csökkent táplálék és kalória bevitel formájában jelentkezhetnek, hanem ennek éppen az ellenkezője is kialakulhat. Azaz gyakori a túlzott mennyiségű étkezés és emiatt kialakuló elhízás, mely pedig megnövekedett rizikót jelent az ún. „2-es típusú”, azaz idősebb korban, elhízás következményeként kialakuló diabetes szempontjából. A korábbiakban említett csökkent mértékű aktivitás és fizikai tevékenységek is hasonló módon testsúlynövekedéshez vezetnek, csakúgy, mint az érdektelenségből adódó nem egészségtudatos étkezés.

Indultak kutatások arra vonatkozóan is, hogy bizonyos antidepresszánsok szedése jelent-e fokozott kockázatot a cukorbetegség kifejlődését tekintve.

Amerikai páciensek estében találtak erre vonatkozóan emelkedett kockázatot olyan személyeknél, akik egyébként is magasabb rizikócsoportba tartoztak a cukorbetegség kialakulását nézve (rossz táplálkozás, túlsúly, mozgásszegény életmód). Igaz, hogy egyes készítmények esetében testsúlynövekedés jelenhet meg, mely rizikótényező a felnőtt típusú cukorbetegség kialakulása szempontjából, de ez a mellékhatás nem minden szernek velejárója és nem szükségszerű a megjelenése. Fontos, hogy odafigyeljünk kezelt depresszió esetében a kockázati tényezőkre és monitorozzuk a terápiát, ellenőrizzük a vércukorszintet. A nem kezelt depresszió számos veszélyt rejt önmagában, az egyénre szabott terápiával a problémák megoldhatóak.

A cukorbetegség és depresszió együttes fennállása, sokkal nagyobb mértékben rontja az életminőséget, mint a két betegség egyedüli fennállása esetében. Éppen ezért fontos mindkét kórkép esetében a rendszeres orvosi kontroll és odafigyelés, az esetlegesen jelentkező újabb tünetek esetében a mielőbbi kezelés elindítása.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Csuth Ágnes, családorvos