Gyerek a televízió előtt - Jó tanácsok szülőknek

A gyerekek életük legfontosabb szféráiban magukra hagyottak, a sebek, amelyeket elsősorban a családi élet és az iskola kudarcai ütnek, kezeletlenül szorongásokká, indulatokká mérgesednek és ez a lelkiállapot fogékonnyá tesz a képernyőről áradó durva erőszakra, a könyörtelen agresszivitásra - olvashatjuk Ranschburg Jenő: Szemben a képernyővel c. tanulmányában.

Egyes vizsgálatok szerint a 8-10 éves korosztály a legveszélyeztetettebb az agresszív tévéadások szempontjából, és felnőtt korukra nagyobb eséllyel lesznek erőszakos cselekmények elkövetői is. A tévé különösen fontos szerepet játszik életünkben, hiszen Közép-Kelet Európában néznek a legtöbben Tv-t világviszonylatban.

A pszichológiai folyamat, ami ilyenkor zajlik: azonosulás az agresszorral. Ennek eredménye: a gyermek saját szorongását, kicsiségét azzal szünteti, hogy beleéli magát az erős, agresszív szereplő helyzetébe, amellyel ő maga is erőssé és agresszívvé válik fantáziájában. A képernyő ráadásul nem segíti a kielégülést, sőt növeli az agressziós szintet.

A mesék mint szorongásoldók?

A mesék ezzel szemben segítik a napi feszültségek, szorongások feldolgozását, a megnyugtatást, mert kiegészül a személyes szülői jelenléttel.

Aki rászokik a virtuális tévéadásokra, az elfelejt belső képeket készíteni, a valóságban eligazodni, valós konfliktusokkal szembesülni, érzéseket kifejezni, krízishelyzeteket megoldani.

A gyerek dekoncentráltabbá válhat, amelynek kamaszkorban jelentkeznek legdrámaibban a következményei.

Erőszaktól hemzsegő világunkban az a fő probléma, hogy magára hagyjuk a gyerekeinket sok mindenben, a képernyő elé ültetjük, és nem segítjük a látottak feldolgozásában. Tudatos válogatással kell korlátozni a TV előtt eltöltött időt.

Váltsa ki a TV előtt töltött időt, más elfoglaltsággal

Le kellene ülni hozzájuk és segíteni nekik a látottak feldolgozásában, és megtanítani arra, hogy válogasson a műsorok között. De itt is a legfontosabb a jelenlét, a testi-lelki kontaktus és elérhetőség, valamint a minél több beszélgetés.

Fontos az is, hogy a gyerek megtanuljon különbséget tenni az értékes és a kommersz között. A legfontosabb, hogy megértsék: a televízió igen gyakran nem pozitívan befolyásolja az érzelmi és gondolatvilágunkat és függőséget, „mintha” érzéseket közvetít a valóságban való részvétel helyett. Jó lenne, ha a filmélmények megbeszélése nem csak „gyerekszinten” egymás között történne, hanem őszintén, a felnőttek a szülők aktív részvételével.

(Forrás: Tévé előtt - védtelenül? - Szávai Ilona szerk.)