Miért erőltetik az iskolakezdést hatéves korban?

- A testi adottság és fejlettség azért is fontos, hogy az iskolában robbanásszerű, megnövekedett fizikai és mentális terhet, kihívásokat, erő- és állóképességet teljesíteni tudja a kisdiák.

- A jól működő érzékszervek alapvető fontosságúak annak érdekében, hogy a hatéves gyermek korának megfelelő módon tudjon fizikailag is, és szellemileg is fejlődni. A látás, hallás egészsége elengedhetetlen szerepet játszik az írás, betűtanulás, olvasás, rajzolás, kommunikáció során.

- Alak és háttér megkülönböztetése ahhoz fontos, hogy a kisiskolás az információáradatból ki tudja szűrni a számára legfontosabbakat. Ennek hiánya dekoncentráltsághoz vezethet.

- Szín-, forma-, alakállandóság az olvasáshoz és a betűfelismeréshez fontos alapképesség. Fejletlensége következtében nem tudja megkülönböztetni a kis- és a nagybetűket, nem képes nyomtatott írásról írottra fordítani szavakat, eltéveszti, összekeveri a betűket.

- Analizálás, szintetizálás: az írás és olvasás „előszobája”. Azt takarja, hogy képes-e a nebuló a szavakat hangokra bontani, majd hangokból új szavakat alkotni. Ha ez nem működik pontosan, gondok adódnak az olvasással és a helyesírással.

- Finommozgások és nagymozgások olyan fontosak, mint az érzékszervek jól működése. A jó mozgáskoordináció során a gyermek mozdulatai folyamatosak, előre tervezettek.

- Feladattudat, kudarctűrés már nagycsoport végére kialakul, amit otthon gyakorolhat a gyermek a rábízott feladatokkal. Az iskolában egyik megoldandó feladathelyzetből kerül máris a másikba, amit neki kell elvégeznie, állandóan teljesítenie kell.

- Problémamegoldó gondolkodás alapvető feltétel. Hiánya megnehezíti az írást, olvasástanulást és a közösségbe való beilleszkedést.

- Az emlékezet a tanulás elsajátítása során nélkülözhetetlen. A vizuális emlékezet: mechanikus és késleltetett lehet. Az auditív emlékezet: szó, szám, késleltetett, hosszú távú.

- Emberrajz: Az iskolába lépő gyermeknek már nem szabad csak pálcika emberkét rajzolnia. A rajzolás 10-12 éves korig összefüggést mutat az IQ fejlődésével.

- Ember, fa, virág életkornak megfelelő rajzolása.

- Mesemondás.

- Egy hatéves gyermeknek illik tudnia a saját és a szülei nevét, lakhelyét, születési idejét és helyét. El kell tudnia helyeznie magát a családban, a világban, és fordítva. Ismernie kell szülei foglalkozását, testvérei szerepét a családban.

- Ismernie kell az évszakokat, napszakokat, napokat és azok változásait. Megfelelő szintű fogalmi gondolkodásra alkalmasnak kell lennie, összefüggések felismerésére. Ismernie kell az anyanyelvét, nem lehet beszédhibája, és egy adott képről összefüggő 4-5 mondatot kell alkotnia szóban.

- Szobatisztaság. Önálló étkezés-, öltözködés.

- Jobb-, bal kéz megkülönböztetése, az irányok ismerete.

Az első 7 évben ért negatív, szeretetlen, békétlen családi háttér, bántalmazás, lelki traumák, szülő elvesztése, válás, kialakulatlan napirend és szokásrendszer, hiányos étkezés, ingerszegény környezet örök nyomot hagyhat a gyermek életében.

Az iskolaérettségi vizsgálat története hazánkban a hatvanas évek kezdetére nyúlik vissza, amit az iskolaorvosok és az oktatási intézményekkel kapcsolatban álló gyermekvédelmi szakemberek kezdeményeztek. A testi érettség fontosságát fedezték fel a leghamarabb, ezért a tanköteles korú csemeték már 1964-ben kötelező orvosi vizsgálatban részesültek. Ezt követte a pszichés és a szociális fejlettség alapvető fontossága, s ezzel egy időben a fővárosban megalakultak a nevelési tanácsadók. Pár esztendővel később ezeket a kontroll vizsgálatokat már el is végezték az óvodákban a kijelölt szakemberek, melyeket mindenkor gyermekorvosok irányítottak. Ha kétségesnek találta a hatéves gyermek iskolába lépésének alkalmasságát, az iskolaérettséget, a nevelési tanácsadó szakvéleményét kérhette a végleges döntésről, aki az életkorhoz igazodó felméréssel, beszélgetéssel végezte munkáját. Napjainkban legprecízebben az óvónők tudják megítélni, hogy az iskolába készülő gyermekek iskolaérettek-e vagy sem, s bírják-e majd az irreális terhelést. Ez nem feltétlenül a gyermekek képességétől függ, hanem az iskolában hirtelen bekövetkezendő merevebb „életmódbeli", napirendi, szellemi és fizikai terhelést, estébe nyúló tanulást, gyakorlást, kevesebb pihenést, a szorongást, a stresszt, a kudarcot tűrő képességtől.

Évek óta, sőt évtizedek óta hagyomány, ami törvényi eszközökkel nincs szentesítve, hogy a „menőnek” számító általános iskolákban felvételiztetik a hatéves gyermekeket. Ennek elsődleges oka, hogy az elit, kiemelkedő teljesítményükről elhíresült elemikbe csak olyan gyerekeket vegyenek fel, akik helyt tudnak állni a nagyobb kihívások közepette. Ezt az elméletet sokan cáfolják, mert irreális elvárás, hogy 6-7 esztendős gyermekeket máris ilyen kihívás elé állítsanak, s ez alapján ítéljék meg, befogadható-e bármely elitnek kikiáltott iskolába, ami nem is mindig annyira „előkelő” és magas szintű, mint sok szerényebb, de humánusabb, gyermekcentrikusabb s ezek mellett az oktatás területén is kiemelkedő eredménnyel büszkélkedhető iskola. Régi igazság, érdemes tanító nénit választani a gyermek számára, mert az iskola nem pótolhatja azt a személyes kapcsolatot, gondoskodást, egyénre szabott differenciálást és bánásmódot, amit az elitiskoláknak kikiáltott intézmények gyakorta képtelenek „teljesíteni”.