A vesemedence-gyulladás okai, tünetei és kezelése

Vesemedence-gyulladásnak (pyelitis) nevezzük a vesemedence nyálkahártyájának fertőződését, amely komoly figyelmet igényel, lehet súlyos, elhúzódó esetben a vese állományára is ráterjedhet (pyelonephritis), akár tartós szövődményekhez vezetve.

Kockázati tényezők

A betegség gyakran előfordul csökkent védekezőképességű egyénekben, így cukorbetegekben, kemoterápiás kezelésben részesülő daganatos betegekben, kónikus betegségekben – főleg vese vagy húgyutak érintettsége esetén, immunhiánynál, de akár visszatérő vesekövesség miatt, vagy anatómiai eltérések következményeként.

Rizikótényező a mindennapokban a húgyutakban lévő akadály, amely vizeletpangáshoz és sokkal könnyebb fertőződéshez vezet. Ilyen akadály lehet megnagyobbodott prosztata, húgyúti kő vagy húgyúti tumor. Gyakran fordulhat elő fertőzés katéter viselése esetén, de anatómiai alaki eltérések során is, ezekben az esetekben a gyulladás visszatérő jellegű.

Gyakori komplikáció a jobb oldali vesemedence gyulladása a terhesség második felében, amely akár vetéléshez is vezethet. Ennek oka a növekvő méh, amely a húgyvezető nyomásával vizeletpangást idéz elő. Ezért fontos a terhesgondozás során a megfelelő időben elvégzett vizeletvizsgálat.

Mi lehet a vesemedence-gyulladás tünete?

A tünetek széles skálán helyezkedhetnek el. Lehet sokáig tünetmentes, vagy csak enyhe tünetes, ugyanakkor „tankönyv szerint” a vesemedence gyulladása heves tünetekkel jár. Hányinger, hányás, erős, akár tűrhetetlen fájdalom, hirtelen kialakuló egyoldali deréktáji fájdalom, hidegrázás, magas láz, véres vagy fájó, gyakori vizelés. Maga a közérzet is rossz, a beteg szenved, kifejezetten „beteg ember” benyomását kelti.

Ha gyakori vizelési inger és fájdalmas vizelés is jelentkezik, a húgyhólyag egyidejű fertőzése is fennáll.

A vesemedence-gyulladás tünetei jelentkezhetnek hirtelen, de lappangva, hosszan kialakulva is. A gyulladásnak magának is van akut és krónikus (a már elhúzódó) formája.

Krónikus, a vese szövetét is érintő gyulladások akár magas vérnyomás kialakulásához is vezethetnek.

A vesemedence-gyulladás diagnózisa

Szövődménymentes esetben a diagnózis egyszerű: rutin vizeletvizsgálat, valamint a vizeletminta mikrobiológiai tenyésztése szükséges.

Vérvizsgálat, melyben a gyulladásos paraméterek (CRP, PCT (prokalcitonin)) változását, a vérképet és a vesefunkciót kell elsősorban figyelni. Súlyos esetben magából a vérből is kimutatható a keringő kórokozó – hemokultúra vételével.

Bővebben Vesemedence-gyulladásra utaló laboreredmények

Hasi és kismedencei ultrahang jelzi a gyulladást, és amennyiben a háttérben esetleg akadály – pl. kő – merül fel, röntgenfelvétel is segítségünkre lehet.

Súlyos, szövődményes esetben, vagy pl. tályog gyanúja esetén CT-felvétel is készül.

A vesemedene-gyulladás kezelése

A felszálló húgyúti fertőzések kezelése – különösen nőknél – mindig nagyon fontos, hogy megelőzhető legyen a vesékben megjelenő gyulladás.

A komplikált esetekben a végleges gyógyulás feltétele a visszatérő gyulladás okának megszüntetése.

A kiváltó okok megszüntetése, pl. vesekő megoldása, katéter ellenőrzése, daganat eltávolítása, anatómiai szűkületek szükség szerinti rekonstrukciója, mind arra megoldások, hogy a gyulladás mint szövődmény elkerülhető legyen.

Az egyszerű gyulladás esetén antibiotikum adása mellett fontos a szigorú ágynyugalom, bő folyadékbevitel, tüneti kezelésként fájdalomcsillapítás, görcsoldás.

Először empirikusan – tapasztalat alapján – adnak antibiotikumot, később, ha a súlyosság vagy kiterjedés is úgy igényli, a tenyésztés alapján célzott és sokszor kombinált (több támadási felületen, vagyis kórokozóra ható) antibiotikum adása szükséges.

Szükség lehet invazív beavatkozásra – katéterfelhelyezésre (pl. DJ-katéter), kőeltávolításra, tályogmegnyitásra – komplikált esetben.

Ezek is érdekelhetik

• Hogyan lehet megkülönböztetni a vesefájdalmat a hát- és derékfájástól?
• Húgyúti fertőzések, húgyhólyaggyulladás
• Húgyhólyaggyulladás gyermekkorban
• Gyermeknefrológia a háziorvosi gyakorlatban

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dobi Gyöngyi, belgyógyász
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus