Terhességek rendellenességei: üszögterhesség

A terhesség során számos nem várt, gyakran tragédiával végződő esemény is bekövetkezhet. Az üszögterhesség, vagy más néven molaterhesség esetében heves hasi fájdalmak és vérzések léphetnek fel. Nagyon ritkán a beteg még a méhét is elveszítheti.

Az üszögterhesség vagy más néven mola hydatidosa a méhlepény bolyhainak elfajulását, rendkívüli mértékű elszaporodását jelenti, mely során a bolyhok borsó vagy akár cseresznye nagyságú hólyagokká alakulnak át, és egymással szőlőfürtszerűen kapcsolódnak.

Előfordulási gyakoriságát tekintve elmondható, hogy minden ezredik terhességre jut egy, míg az ázsiai országokban sokkal gyakoribb, 85 szülésre jut egy eset.

A molaterhesség kialakulásában rizikótényezőként szerepelnek a következők:

• ha vagy a kórelőzményben vagy a családban már előfordult korábban (ekkor 20-40-szer nagyobb a valószínűsége újbóli kialakulásának),

• ikerterhesség, spontán vetélés van az anamnézisben,

• az életkor előrehaladtával (többször szült nők esetében), nemritkán 50 év felett vagy 15 év alatt gyakoribb,

• dohányzás.

A mola lehet teljes, az egész lepényszövetre kiterjedő, vagy részleges, amikor az elfajulás a bolyhok kisebb-nagyobb részére terjed ki a magzat jelentében.

Tünetek

A betegség tünetei kezdetben a fenyegető vetélésre jellemzők, egy-két menzesz kimaradása után kevés, majd erősebb méhűri vérzés jelentkezik, mely során borsó nagyságú hólyagok is ürülhetnek. Alhasi feszülés és görcsös fájdalmak is jellemzőek.

A terhesség gyanújelei (émelygés, hányinger, hányás) kezdettől megvannak, sőt gyakran észlelhető a terhességi vészes hányás (hyperemesis) vagy a súlyos fokú terhességi mérgezés (preeclampsia) tünetei és a pajzsmirigy túlműködése (hyperthyreosis) is. Ezeknek legfőbb oka az igen magas terhességi hormon (hCG) szint.

Genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy az esetek 95 százalékában a mola sejtjeiben talált kromoszómák kizárólag apai eredetűek, tehát a molaszövet az anyai szervezet számára 100 százalékosan idegen.

A felismerésében az UH-os vizsgálat (mely igen jellegzetes szerkezeti képet mutat) és a hormonszint-meghatározás, valamint a nőgyógyászati vizsgálat segít.

Kezelés

Terápiájában a méh mielőbbi - lehetőleg vákuumaspirációval történő - kiürítése a legelső. Sajnos nem ritka az igen bő vérzés, amely vérátömlesztés alkalmazását teszi szükségessé, de olykor a méh eltávolítását sem lehet elkerülni.

Ezután a spontán gyógyulási arány 80 százalékban várható. Ennek nyomon követésére a hetente végzett vérvétel-hormonszint-meghatározás a legalkalmasabb. Egy hónap alatt a kimutathatóság alá kell csökkennie a hCG-szintnek, majd fél évig rendszeres nőgyógyászati kontroll szükséges.

Spontán gyógyulást követően egy-két évig nem tanácsos újabb terhesség vállalása! Sajnos 15 százalékban alakul ki az úgynevezett invazív mola, amikor is a jóindulatú szövettani kép mellet a folyamat a méh izomállományába terjed, és 5 százalékban alakul ki a rosszindulatú choriocarcinoma.

Ebben az esetben kemoterápiát kell alkalmazni, ugyanis kezelés nélkül rövid időn belül halálhoz is vezethet. Igen gyakori az áttétek képződése, leginkább a tüdőbe. Ezért rutinvizsgálatként szokták elvégezni molaterhesség esetében a mellkas röntgenvizsgálatát.

A betegség előrehaladását számos tényező befolyásolhatja. Ilyen az életkor, az előző szülések száma, a megelőző terhességek kimenetele, az esetleges korábbi kemoterápia, a vér hCG-szintje, a házastárs vércsoportja, az áttétek száma, helye, mérete, a beteg immunállapota.

A choriocarcinoma kemoterápiával történő kezelése után 80-90 százalékban érhető el végleges gyógyulás műtéti beavatkozás nélkül, bár a teljes gyógyulás érdekében nemritkán kényszerülnek méheltávolításra.

Elmondható, hogy a gyógyulást követően 1-2 évvel, amennyiben nem kellett a méhet eltávolítani, terhesség is vállalható. A kezelt eseteket követően fogant terhességben a veleszületett rendellenességek gyakorisága nem nagyobb az átlagosnál.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szilvási Ferenc, nőgyógyász