Epilepszia és gépjárművezetői alkalmasság

A gépjármű vezetési alkalmasságot a krónikus betegségek, így az epilepszia fennállása is alapvetően befolyásolja. Általánosságban minden epilepsziás beteget, aki nem rohammentes, a jogosítványszerzés szempontjából alkalmatlannak nyilvánítanak, ám a jogszabályok lehetőséget biztosítanak az egyéni mérlegelésre is.

Az orvosi alkalmasság alapfeltétele, hogy a vezető betegsége, illetve az alkalmazott kezelés hatása ne okozzon semmiféle veszélyt a közlekedésben résztvevők számára. A társadalom védelmében a medicina a "teljes" biztonság követelményét hangsúlyozva a merev korlátozások mellett foglal állást. Ez a helyzet különösen igaz epilepsziás betegség esetén, hiszen szigorú kényszerintézkedés, jogosítvány bevonás van érvényben.

A GJA véleményezés mindenképpen felelősségteljes feladat. A jó döntés feltételei a sokszor túlzsúfolt rendelőkben nem mindig teljesülnek. Ilyen körülmények között könnyen elképzelhető, hogy a háziorvos, vagy szakorvos a bonyolultabb, vagy "határesetekben" a jóval egyszerűbb "alkalmatlan" minősítés mellett dönt anélkül, hogy a betegség részletes adatait, a beteg egyéni körülményeit, a tényleges baleseti kockázatot felmérné. A "defenzív" orvosi eljárás tehát mindenekfelett nem a társadalmat, de nem is a beteg egyént, hanem a véleményezőt védi.

Epilepszia és jogosítvány a jogszabályok szerint

Hazánkban 1992-ig egyértelműen szigorúnak tekinthető, a betegek számára sok tekintetben indokolatlanul hátrányos helyzetet jelentő jogszabályt alkalmaztak, ami ellen a szakma már évtizedekkel azelőtt felemelte szavát. Az 1992-ben született, jelenleg hatályos rendelkezések már tartalmazzák az egyéni mérlegelés lehetőségét is.

Az epilepszia betegség gyógyulásának kritériumát továbbra is 3 év gyógyszer melletti és 2 év gyógyszermentes tünetmentességben adja meg, és hivatásos gépjárművezetésre még ilyen körülmények között is alkalmatlanságot ír elő. Az alkalmi rohamok kategóriájában a jogszabály egy éves (gyógyszermentes) várakozási időt és az EEG eltérések hiányát írja elő.

A záró rendelkezés szerint azonban megállapított epilepsziás megbetegedés, gyógyszerszedés mellett is lehetséges a biztonságos vezetésnek megfelelő állapot!

Szempontok epilepszia esetén a vezetői alkalmasság megítéléséhez

Az epilepszia nem tekinthető egységes betegségnek, ezért bonyolultabb esetekben szakembertől származó egyedi elbírálásra kell törekedni.

Az epilepsziás roham nem jelent feltétlenül epilepszia betegséget. Kritikus biológiai körülmények között, arra hajlamos, egyébként egészséges egyéneken, a szervezet élettani védekező rendszereinek átmeneti meggyengülése esetén epilepsziás nagyroham léphet fel anélkül, hogy a későbbiekben - a kiváltó körülmények megszűnését követően - ennek ismétlődésétől kellene tartani. A leggyakoribb kiváltó okok felnőttkorban az alkohol/drog megvonásos állapot, különösen, ha alváshiánnyal társul, szélsőséges fizikai vagy szellemi kimerülés, átmeneti agyi oxigenizációs, illetve anyagcserezavarok, egyes toxikus állapotok.

Az epilepsziás tünetek GJA kockázatának biztonságos megítéléséhez a rohamok pontos ismerete elengedhetetlen. A beteg még tudatzavar hiányában sem tud mindig pontos leírást adni a történésekről, ha egyáltalán van a rohamnak szemtanúja, nem biztos, hogy az adatok felvétele lehetséges.

A korszerű kezelésmódokkal már hazánkban is a felnőtt epilepsziás populáció több mint fele tartósan rohammentes állapotba hozható. Másfelől viszont a kórfolyamat negatív irányba is változhat, amelyek a vezetői alkalmasság felülbírálást tehetik szükségessé.

A betegek kisebb részénél a roham nem egyetlen tünete az epilepsziának. A betegséget fenntartó agyi károsodás, az agyban zajló idült epilepsziás izgalmi állapot, valamint a betegséget gyakran kísérő hangulatzavarok és idegfeszültség, sőt, a gyógyszeres kezelés egyaránt vezethet olyan pszichés zavarokhoz, amelyek a véleményezésben szerepet játszhatnak.

A betegség kezelésében első számú lehetőség a gyógyszer. Tekintettel arra, hogy központi idegrendszerre ható (ún. pszichotrop) gyógyszerekről van szó, a kezelést évekig, esetleg egész életen át kell folytatni, a gyógyszerhatásnak a gépjárművezetői alkalmasságra vonatkozó hatását is tisztázni kell. A régebben alkalmazott készítmények (fenobarbital, primidon, egyes benzodiazepinek) lényeges befolyásoló szereppel rendelkeztek. Az új, korszerű gyógyszerek ezirányú hatásával már nem kell számolni.

Az alkalmasság megítéléséhez alapvető, hogy epileptológiai szempontból progresszió (EEG-on másodlagos fókusz, pszichopathológiai tünet) ne legyen. Az alkalmi rohamformák megítélése a provokáló tényező elkerülhetőségétől függ. Ilyen esetekben is epileptológiában járatos szakkezelő orvosnak a rohamformák, pszichopathológiai tényezők, a beteg együttműködési készsége mérlegelésével adott, egyedi szakvéleménye szerint kell az alkalmasságot elbírálni.

Mindez a beteg szemszögéből azt jelenti, hogy ha nem "specialista" véleményezi alkalmasságát, akkor nagyon szigorú, diszkriminatívnak is nevezhető korlátozásokban részesülhet, míg az epilepszia szakrendeléseken korszerű, nem a betegségre vonatkozó, hanem a vezetésre való fizikai, biológiai és pszichés adottságokat figyelembe vevő gépjármű vezetési alkalmassági véleményhez juthat. A mindennapokban a betegek jelentős részénél valószínűleg még a diszkriminatív elbírálás érvényesül.

(WEBBeteg - Dr. Szappanos Zsuzsanna)