A kalciumcsatorna-blokkolók
frissítve:
Sok különböző szív- és érrendszeri betegségre írnak fel az orvosok kalciumcsatorna-blokkolókat, például magas vérnyomás, szívritmuszavarok vagy a szív elégtelen oxigénellátása miatt kialakuló betegségek, mint például a mellkasi fájdalom kezelésére.
A szívizom sejtjeiben és a sejtek közötti térben nátrium-, kálium- és kalcium-ionok találhatók a szívre jellemző eloszlásban. A szív működését, vagyis a dobogást közvetve ezeknek az ionoknak a sejten belüli, és sejten kívüli tér közötti vándorlása okozza. Mikor inger hatására a sejt belsejébe nagy mennyiségű kalciumion jut, a szívizom összehúzódik. Ezután a sejthártyában lévő pumpák kipumpálják a sejtből a kalciumot, ekkor ernyed el a szív.
Ez a folyamat ismétlődik állandóan, a szív sejtjeiben először megnő a kalcium szint, aztán visszacsökken, és ez váltja ki a dobogást. Ha kisebb mennyiségű kalcium jut a sejtekbe, kisebb erővel tud a szív összehúzódni. A kalciumcsatorna-blokkoló hatású gyógyszerek, részben meggátolják a kalcium belépését a szívizomba, ezért a szív nem húzódik össze olyan nagy erővel, és emiatt csökken a terhelése.
Az erekben lévő simaizmok is, a kalcium hatására húzódnak össze vagy tágulnak ki. Ha összehúzódnak, az erek keresztmetszete csökken, és ennek következtében a vérnyomás nő, az erek simaizmainak elernyedésekor viszont csökken a vérnyomás.
A kalciumcsatorna-blokkolók hatására az erekben is csökken a kalcium szintje, és ezért kitágulnak, csökken a vérnyomás és a beteg szív is könnyebben tudja kipumpálni a vért a tágabb erekbe, ezáltal csökken a szív oxigénigénye is.
A kálciumcsatorna-blokkolók hatása
Érfalvédő hatásúak, a szívizom elfáradás miatti megvastagodását kivédik, az agyvérzés gyakoriságát csökkentik és a vese megfelelő működését is megőrzik, hiszen enyhén vizelethajtó hatásúak.
A kis erek szűkületét is orvosolják, bár gyakran nem az értágítással, hanem a vörösvértestek rugalmasságának javításával, és a véralvadást okozó vérlemezkék összekapcsolódásának (vagyis a trombózis kialakulásának) gátlásával.
Kis mértékben a tüdőt is tágítják. A kalciumcsatorna-blokkolók jó hatásúak szövődményes légúti szűkülettel, koszorúér keringési elégtelenséggel, perifériás érbetegséggel, vesebetegséggel vagy cukorbetegséggel társuló magas vérnyomás kezelésében.
Hatásuk kialakulásához 1-2 hétre szükség van, és a hatás maximuma, csak körülbelül 1 hónap után jelentkezik.
A különböző hatóanyagok jellemzői
Verapamil és diltiazem: Ez a két hatóanyag egyforma mértékben hat a szívizom ingerületvezető rendszerére és az erekre, és a szívizom munkáját is csökkentik.
A szív ingerképző részénél csökkentik a kalcium forgalmat, ezért mérséklik vagy megszüntetik a ritmuszavarokat, melyek a túl gyakori ingerek miatt alakulnak ki. Csökkentik a szív összehúzódásának erejét, és a gyakoriságát.
Egyaránt alkalmazhatók ritmuszavar ellen és értágítónak magas vérnyomásban. Ezenkívül alkalmazzák infarktus megelőzésére és anginás fájdalmakra.
Mivel lassítják a szíven az ingervezetést, túladagoláskor, vagy más szívre ható gyógyszer együttes szedésekor, jelentősen lecsökkenthet az inger átvezetése a pitvarról a kamrára, mely lehet tünetmentes, de akár súlyos keringési zavarokhoz is vezethet.
Dihidropiridin hatóanyagúak: (A Magyarországon forgalomban lévő dihidropiridin típusú hatóanyagok: amlodipin, felodipin, isradipin, nifedipin, nimodipin, nisoldipin, nitrendipin, lacidipin, manidipin, lercanidipin.) Ezek a szerek főképp az erekre hatnak, erősebb értágítók, mint a verapamil.
A szívizomra alig hatnak, ezért nem okoznak ingervezetési zavarokat. Enyhén növelik a szívverés sebességét, és erejét, ez a szervezet relfexes válasza a nagymértékű értágulatra.
Mellékhatásaik főképp az értágító és a vérnyomáscsökkentő hatás következményei, mint például a kipirulás, szédülés, fejfájás, bokatáji ödéma, fáradtság, gyengeség és zsibbadás. Túladagolásukkor túlságosan alacsony vérnyomás és lassú szívverés alakulhat ki.
Terhes nők az első trimeszterben nem alkalmazhatják. Alkoholfogyasztás a hatásukat fokozza.
Az egyes dihidropiridinek hatása között is lehet különbség: |
|
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész
