A mukopoliszacharidózis
frissítve:
A mukopoliszacharidózis nem egy egységes kórképet takar, hanem 6 különféle klinikai megjelenéssel járó szindrómát. Akad azonban néhány tünet, amelyik mindegyikre igaz.
Ez a betegség az úgynevezett lizoszómális tárolási betegségek csoportjába tartozik. Az egyes kórképekben különböző lizoszómális enzimek működése hiányzik, de abban mind megegyezik – és innen kapta nevét is a betegségcsoport - hogy az ún. mukopoliszacharidok (egymáshoz kapcsolódó cukormolekulák) lebontása károsodik, ami miatt kóros bomlástermékek halmozódnak fel a sejtekben, ez vezet a tünetekhez.
Mivel a mukopoliszacharidok a kötőszövet alkotói, kötőszövet pedig gyakorlatilag testszerte, minden szervünkben megtalálható, ezért az egyes betegségekben is azt látjuk, hogy számos szervrendszer károsodik. A károsodás fokozatos, a beteg gyerekek állapota az évek során folyamatosan, és sajnos célzott kezelés hiányában egyelőre megállíthatatlanul romlik.
A mukopoliszacharidózisok közé tartozó betegségeket jelölhetik számmal (MPS I., II. stb.), elnevezhetik a rosszul működő enzim alapján (pl. iduronat-2-szulfatáz-hiány), de mindegyikhez tartozik egy ‘szerzői’ név is, melyek sorrendben: Hurler/Scheie, Hunter, Sanfilippo, Moriquio, Maroteaux-Lamy és Sly.
Van néhány olyan tünet, ami mindegyik kórképre igaz. A lép és a máj megnagyobbodása pl. általában jelen van, de e mellett a szív és az erek érintettsége, valamint a csontelváltozások is megfigyelhetőek minden megjelenési formában, de az érintettség mértéke különböző. Ezekre az egyes kórformák rövid ismertetésében térünk ki.
Hurler-szindróma
Az MPS egyes típusa a Hurler-szindrómának nevezett betegség, mely valójában 3 különböző megjelenési formát takar: a Hurler-, a Scheie-, valamint a Hurler-Scheie-kórképet. Ezek közül az első a legsúlyosabb, a második a legenyhébb változat. A Scheie-szindrómában szenvedőknél a tünetek annyira enyhék és olyan fokozatosan jelentkeznek, hogy átlagosan 5 év telik el az első tünet jelentkezése és a diagnózis felállítása között.
Ezek a betegek átlagos testmagasságúak, az intellektusuk legfeljebb enyhén károsodott, de sokszor egyáltalán nem érintett. Ízületi merevség, szívbillentyű rendellenesség, látászavar, illetve durva arcvonások lehetnek még részei a klinikai képnek. A gyermek arca széles, az orrgyök lapos, az alsó állkapocs kicsi (micrognathia). Ezek a jellegzetes vonások egyébként bizonyos szinten mind a 6 különböző típusú MPS esetén jelen vannak.
Az egyes típuson belüli másik kórforma, a Hurler-szindróma, ennél sokkal súlyosabb tünetekkel jelentkezik. Az arcdeformitás sokkal kifejezettebb, a látászavar mellé pedig súlyos halláskárosodás és mentális retardáció is társul. A növekedés nagymértékben elmarad a normálistól. Az ízületek merevek, a gerinc deformitása pedig olyan kifejezett lehet, hogy szinte púposnak tűnik a gyerek.
Hunter-szindróma
A Hunter-szindróma, ami a betegség kettes típusa, nem csak a tünetekben, hanem az öröklődés módjában is különbözik a többi MPS-től. Hiszen míg a másik 5 betegség autoszomális recesszív módon öröklődik, addig ennek az öröklésmenete nemi kromoszómához kötött. A beteg gyerekek jellemzően kisnövésűek, 120-140 cm-es magasságnál ritkán nőnek tovább. Ha a betegség enyhébb lefolyású, akkor a gyerek ép intellektusú, ha viszont a súlyosabb formával állunk szemben, akkor gyakran a beszéd megtanulása is lehetetlen.
A Hunter-szindrómás gyerek megjelenése a fent leírtakhoz hasonló. Szembetűnő lehet még a vastag szemöldök, nagyon dús haj és testszerte dús szőrzet. Gyakori a légúti fertőzés, nátha és mandulagyulladás, és gyakran látunk légzési nehézséget is, aminek oka a mellkas kóros alakja, valamint a megnagyobodott máj és lép, ami a rekeszizmot felfelé nyomja, így megakadályozva a tüdő normális mozgását. Gyakoriak a sérvek illetve előrehaladottabb beteségben a szívproblémák is. Sok gyermek szenved gyakori középfülgyulladástól, de nem ritka az enyhe halláskárosodás sem. A szaruhártya homály viszont, ami a legtöbb MPS-ben jelen van, itt nem feltétlenül jelentkezik.
Az ízületi merevség valamint a gerincferdülés itt is gyakran megfigyelhető, és a kéz alakja is jellegzetes: az ujjak vaskosak és rövidek, a kézfej széles, a végső ujjpercek befelégörbülnek vagy karomszerűek. Ez a jellegzetes kézforma bizonyos mozdulatokat megnehezít, nehézkes pl. a ruha begombolása vagy kisebb tárgyak megfogása. A lábfejeken a kézhez hasonló deformitások láthatók. Ugyanakkor a kéz és a láb gyakran hideg, sőt a súlyosabb kórformákban a teljes test hőszabályozása zavart szenved.
Az életkilátások változóak és természetesen a betegség súlyosságától függenek. Egyes Hunter-szindrómás betegek elérik a felnőtt kort, iskolába járnak, megházasodnak, dolgozni is képesek. Súlyosabb kórforma esetén viszont a halál sajnos 15 éves kor körül bekövetkezik.
Sanfillipo-szindróma
A betegség harmadik típusa, a Sanfillipo-szindróma szintén nem egy egységes kórkép. A hiányzó enzimtől függően 4 altípus alakulhat ki. Általánosságban jellemző rá, hogy a szervi eltérések helyett itt a szellemi visszamaradottság valamint a magatartászavar kerül előtérbe. Sokszor a típusos külső jegyek, pl. az arcdeformitás is hiányzik, ezért a diagnózis felállítása rendkívül nehéz.
A szellemi fejlődés zavarára utaló jelek 2 éves kor után válnak szembetűnővé. Legtöbbször ilyenkor veszik észre a szülők, hogy a gyerek nyelvi és értelmi fejlődése elmarad a kortársakétól. Ekkor már észrevehető az agresszív viselkedés és a hiperaktivitás is. A gyerekek mozgása bizonytalanná válik, elveszítik addig megszerzett képességeiket. Ha már tudtak járni és beszélni, akkor ezek a képességek most visszafejlődnek.
A halláskárosodás náluk is előfodulhat, és az idő előrehaladtával az epilepsziához hasonló görcsök is jelentkezhetnek, melyek mindenképpen gyógyszeres kezelést igényelnek. Életkilátásaik igen változóak. A többség sajnos csak néhány évvel éli túl a 10 éves kort, de a szakirodalomban ismertek olyan enyhébb esetk is, akik 30-40 évet éltek.
Morquio-szindróma
A Morquio-szindrómán belül is megkülönböztethető egy jobb és egy rosszabb prognózisú kórforma. Ezekre a betegekre az alacsony növés valamint a csontdeformitások jellemzőek elsősorban. Az idegrendszeri tünetek többnyire hiányoznak, az értelmi fogyatékosság pedig enyhe. A látás és hallászavar, valamint a szív érintettsége itt is megfigyelhető.
Maroteaux-Lamy-szindróma
A Maroteaux-Lamy-szindróma sokban hasonlít a Moriquio-betegséghez. A csonteltérések itt is kifejezettek, a mentális fejlődés pedig jellemzően ép, vagy csak a betegség későbbi szakaszában válik érinetté. A szindróma súlyosabb formájában a csontdeformitások miatt gyakran kerül sor ortopéd sebészeti beavatkozásra.
Ebben a rosszabb prognózisú formában az arcdeformitás is igen szembetűnő és a gyerekek gyakran nem érik meg a pubertás kort Jellemzően 10. életévük betöltése előtt meghalnak. A halál oka leggyakrabban a szív károsodásából fakadó szívelégtelenség.
A Maroteaux-Lamy-szindróma másik típusa kedvezőbb prognózisú. A beteg megjelenése a fentiekhez hasonló, de szembetűnőbb az alacsony termet valamint a szaruhártya-borússága.
A betegségcsoport utolsó képviselője a Sly-szindróma, mely az összes közül a legritkább előfordulású. Lefolyása és tünetei leginkább a Hurler-szindrómához, tehát az egyes típusú MPS súlyosabb formájához hasonlítanak.
Többnyire csak tünetileg kezelhető
A fenti kórképek biztos diagnózisa csak az enzimdefektusok kimutatása után állítható fel. Mivel ez speciális laboratóriumi vizsgálatokat igényel, ma még csak néhány hazai intézetben van erre lehetőség.
A kórisme mielőbbi felállítása azért is nagyon fontos, mert ennek ismerete elengedhetetlen az újabb terhességkor bekövetkező ismétlődés valószínűségének megállapjtásához.
A célzott terápia tárháza ma még igen szűkös. Vannak már olyan kórformák, ahol enzimpótlással szép eredményeket értek el (pl. Hurler-szindróma), de a legtöbb altípus ma még csak tünetileg kezelhető. A korán elvégzett csontvelő/őssejt átültetéssel is vannak már próbálkozások, de ezek megítélése nem egységes.
Amíg nincs biztonságos és egyértelműen hatékony kezelés, addig sajnos csak az életminőség javítása lehet a cél, melyhez elengedhetetlen az infekciók kivédése illetve kezelése, a csontdeformitások lehetőség szerinti korrigálása, a merev ízületek lazítása fizioterápia segítségével, illetve az epilepsziás görcsök kivédése a megfelelő gyógyszerrel.
Tovább
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Debreczeni Anikó, általános orvos