A diabetes insipidus és tünetei

Kezdetben nem tudták, hogy az igen nagy mennyiségű vizeletürítéssel járó kórállapotot valójában két teljesen különböző betegség okozhatja. Az egyik a diabetes mellitus (a cukorbetegség), a másik a lényegesen ritkább diabetes insipidus. Az utóbbinál a vizelet nem tartalmaz cukrot.

A diabetes insipidus azért alakul ki, mert a szervezet nem tudja megőrizni a felvett vizet. Alapvetően két formája van, az egyikben az agyalapi mirigy ADH (antidiuretikus hormon) nevű hormonja hiányzik (centralis diabetes insipidus, CDI), a másik formában a vese érzéketlen a normális mennyiségben termelődő hormon iránt (nephrogén diabetes insipidus, NDI).

A centralis diabetes insipidus

A betegség első formája lehet veleszületett betegség (ritkán előforduló forma, és más rendellenességek is járhatnak vele, pl. a Wolfram-szindróma). Gyakoribb a szerzett ok, amikor különböző betegségek szövődményeként, koponyát ért sérülések, daganatok következményeként alakul ki.

A betegség tünetei az olthatatlan szomjúságérzés és a nagy mennyiségű vizelet ürítése. A szomjúság olyan nagyfokú lehet, hogy a beteg csak jeges vízzel tudja a szomját oltani, zavarja az éjszakai pihenését és természetesen a mindennapi életvitelét. Az ADH teljes hiányakor a napi felvett és kiürített folyadék mennyisége a 20 litert is elérheti. El lehet képzelni, hogy mekkora terhet ró ez a vesékre. E miatt következményes vesemedence, ill. húgyvezeték tágulat is létre jöhet.

Ha csak részleges az ADH hiánya a folyadékigény is kisebb. A betegek megszokják a napi több liter folyadék iránti igényüket és nem feltétlenül találják azt terhesnek. Ha egy ilyen beteg szükségletének megfelelően kap inni és a szomjúságközpontja ép, a folyadékháztartása rendben lesz. Napi 3 litert meghaladó folyadékszükségletnél és híg, cukrot nem tartalmazó vizelet ürítésekor kell erre a betegségre gondolni.

Ilyenkor az orvoshoz forduló betegnél először a gyakoribb, hasonló tünetekkel járó betegségeket zárják ki (pl. vesebetegségek), és ez után vetjük fel a diabetes insipidus gyanúját, indikálva a szükséges vizsgálatokat.

Előfordul, főleg kisgyerekeknél, hogy az egész nap cumisüveggel a kezében járkáló kisded nagyon sokat iszik és ennek megfelelően sok vizeletet is ürít, és ez kezdi aggasztani a szülőt. Ilyenkor a cumisüvegben általában valamilyen édes folyadék van, amit nem feltétlenül szomjúsága miatt fogyaszt a gyermek, hanem az íze kedvéért. Érdemes ilyenkor a szülőnek megfigyelni, hogy tiszta vízből is ennyire sok fogyna-e, illetve, hogy jelzi-e a szomjúságát a gyermek, ha tudja, hogy csak vizet ihat.

Többnyire nem és a vizelet mennyisége is csökken a kevesebb folyadék fogyasztásával párhuzamosan. Márpedig egy diabetes insipidusban szenvedő beteg vizeletmennyisége a folyadék megszorítása után sem csökken megfelelően, illetve olyan kínzó szomjúság lép fel, hogy azt feltétlenül csillapítani akarja, akár vízzel is. Ezért is nagyon fontos, hogy a diabetes insipidusban szenvedő beteg mindig kapjon szükségletének megfelelően inni, különben igen hamar kiszárad, ami életét is veszélyeztetheti.

A centralis diabetes insipidus kezelése az ADH hormon pótlásával ma már lehetséges. A készítmény orrspray és tabletta formájában is rendelkezésre áll. Adagolása a hormonhiány foka szerint egyedi.

A nephrogén diabetes insipidus

A nephrogén diabetes insipidus tünetei teljesen hasonlóak az előző formához, de itt a kívülről bevitt hormon nem hat, hiszen a vese érzéketlen a hormonhatással szemben. Ez okozza a tüneteket is. Az ok ennél a formánál is lehet öröklött, veleszületett genetikai hiba következménye, lehet viszont krónikus vesebetegség, anyagcsere-betegség vagy egyéb kór szövődménye is. Az NDI-nek nincs specifikus terápiája. Csecsemőkben és gyermekekben gondoskodni kell a megfelelő folyadékbevitelről, ez persze felnőtteknél is fontos.

Javasolt a sóbevitel enyhe megszorítása és szokás adni olyan készítményeket, amelyek a szervezetben enyhe folyadékhiányt okoznak, ezáltal csökkentik a vizelet mennyiségét és így a folyadékszükségletet is. Javasolhatnak még nemszteroid gyulladáscsökkentőket, mert ezek is kedvezően befolyásolhatják a folyadékháztartást.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Fáklya Mónika, gyermekgyógyász, endokrinológus