Viselkedési problémák: félelem a sötétben

A nevelési problémák elsősorban magatartási és tanulási tünetekben jelentkeznek. A kisgyerek számára a szülő jelenléte adja a biztonságot, ha nem hallja, ha nem látja, ősi félelem uralkodik el rajta, a kiszolgáltatottság iszonyata.

A sötéttől való félelem egyike az ősi félelmeknek. A sötétben nem tudunk tájékozódni, elveszítjük azokat a fogódzóinkat, amelyek a biztonságunkat jelentik. Nem látjuk az arcokat, a tárgyakat. Magunkra maradunk.

A kisgyerek számára a szülő jelenléte adja a biztonságot, ha nem hallja, ha nem látja, ősi félelem uralkodik el rajta, a kiszolgáltatottság iszonyata. De ez csak akkor alakul ki, ha a sötéthez társul valami rossz élmény.

Ha a pici gyerek álmából ébred éhesen, fázva, és nem látja a „megmentő” arcot, nem hallja a hangot, akkor a sötét élménye is hozzá társul a kellemetlen érzéseihez. Legközelebb a sötét már önmagában kiválthatja, felidézheti az azt előidéző korábbi félelmet is.

A sötét lehet „jó barát” is

Beindul a fantázia, ami mindig felnagyítja, és tovább torzíthatja a félelmeket. Ilyenkor láthat pl. farkast, rókát a sötétben, később betörőt, gonosz embert, bármit. A gyereket meg lehet tanítani arra, hogy a sötét lehet érdekes is. A diavetítés erre kiválóan alkalmas. Ujjainkkal figurákat formázunk a vásznon. Mesét találunk ki hozzá. Vagy játékosan tapogatunk. Megpróbáljuk kitalálni, mi akadt a kezünkbe.

Sajnos sok szülő észre se veszi, hogy ő maga is ijesztgeti a gyereket a sötéttel, fegyelmezési céllal. Volt olyan gyerek is, aki mindig üvölteni kezdett, ha lefektették a sötétben. Később kiderült, hogy az utcai fény úgy világította meg a kislámpa kontúrjait, hogy az félelmetes árnyékot vetett. Amikor a lámpa kikerült a szobából, a félelem is megszűnt.

Sok gyerek számára megnyugtató a halvány jelzőfény. Alkalmazzuk bátran.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Kazimir Ágnes, pszichológus