A szifilisz - Tünetek és kezelés

A szifilisz (luesz, vérbaj) a régóta ismert nemi betegségek egyik klasszikus példája. Kórokozója a Treponema pallidum, amely szexuális úton terjed, átvihető közvetlenül vérrel, de a terhes anya méhlepényén át a magzatra is átjut.

Kezelés nélkül a betegség különböző, jellegzetes lefolyású stádiumokban zajlik, melyek mindegyikében kiemelt szerepet játszanak a látványos bőrtünetek. Általában ezek a panaszok viszik orvoshoz a beteget.

Első fázis, kezdeti tünetek. A szexuális kontaktus során történő fertőződést követően átlagosan 3-4 hét (egyes esetekben akár 80-90 nap) lappangási időszak következik, majd a betegség korai jeleként a kórokozó behatolási helyén kialakul egy körülírt, gyulladásos, kemény alapú terület, ami később kifekélyesedik (ulcus durum), ám elrettentő látványa ellenére az esetek majdnem felében fájdalmatlan. Átlagosan 6 hét alatt heget hagyva hátra, kezeletlenül is begyógyul. A behatolás helye a nemi szerveken kívül lehet a szájban és a végbélnyílás körül is, különböző szexuális magatartásformáknak megfelelően. A kezdeti bőrtünet általában egyedüálló, és mindig kíséri a nyirokcsomók fájdalmatlan duzzanata (bubo indolens), alkalmanként a pénisz megduzzadása.

Második fázis. Amennyiben a betegség ebben a szakaszban nem realizálódik, kezelés nélkül marad, néhány hét vagy 1-2 hónap (hosszú lefolyású esetekben akár 20 hét) alatt tovább halad a második szakasszal. Ebben már testszerte láthatók elszórtan panaszt okozó bőrkiütések, melyek mindegyike baktériumokat rejt magában és fertőzhet. Mivel a kórokozó ekkor már szóródott a szervezetben, a tünetek között megjelenhet láz, torokfájás, rossz közérzet, súlyvesztés, hajhullás, fejfájás. A panaszok érinthetik a belső szerveket, a szemet és az idegrendszert is.

Az akut tünetek általában 3-6 hét után elmúlnak, és tünetmentes időszakokkal szabdalva az esetek 25%-ában visszatővé válnak. Mindekét nemben jelentős arányban ebben a szakaszban jelentkeznek orvosi segítségért, és gyakorta nem számolnak be, vagy nem emlékeznek arra, hogy elsődleges tünetüket észlelték volna.

Utolsó stádium. Amennyiben az orvosi segítség ismét elmarad, a betegség éveken át tovább zajlik, és lassan a nem fertőző stádiumba ér. Ebben a számos, hegesedve gyógyuló, torzító, fájdalmatlan bőrtünet mellett az idegrendszer, a szív - és keringési rendszer érintettsége vezet a súlyos szövődmények kialakulásával járó utolsó stádiumba.

Szifilisz a terhesség alatt

A terhesség alatt elszenvedett friss fertőzés következményei változatosak lehetnek: vetélés, halvaszületés, vagy az újszülött fertőzötten (úgynevezett kongenitális szifilisszel), súlyos deformitásokkal, fejlődési rendellenességekkel jön a világra. Amennyiben a terhes anya fertőződik, a magzatra történő fertőzésátvitel esélye igen nagy, több mint 40 százalék.

A kismamák gondozásának része a kötelező jelleggel történő szifilisz szűrővizsgálat, melyet a terhesség első harmadában végeznek. A kórokozó kimutatása speciális mikrobiológiai vizsgálatokat, többféle módszer kombinációját igényli.

Hogyan kezelhető a szifilisz?

A szifilisz kezelésének megtervezéséhez, a megfelelő antibiotikum megválasztásához figyelembe kell venni a betegség aktuális szakaszát, az érintett szervrendszereket. A betegség előrehaladott szakaszában a baktériumellenes kezelésnek a már bekövetkezett károsodások nagy részére már nincsen hatása.

A kezdeti szakaszban, komplikációmentesen felfedezett fertőzés kezelése egy adagban alkalmazott penicillin, vagy azythromicin antibiotikum.

Terhes anya esetében figyelembe kell venni az alkalmazni kívánt gyógyszer lehetséges magzatkrosító hatását, a méhlepényen történő átjutását, és a minden szempontból a legideálisabb megoldás választandó.

A központi idegrenszeri tünetek kezeléséhez olyan gyógyszerre van szükség, mely megfelelő koncentrációt ér el a központi idegrenszeri szövetekben (pl. bizonyos cefalosporinok), és megfelelő hatást gyakorol a kórokozóra.

A fertőzött személy kezelésben a lakhelye szerint illetékes bőr- és nemibeteg-gondozó intézetben zajlik le, ahol minden esetben kötelezően elvégzik a partnerek szűrését, szükség esetén kezelését is. Ezen ún. "kontaktus" kutatás és gondozás célja a fertőzőforrás megtalálása, a fertőzési láncolat megszakítása.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Gál Mónika, bőrgyógyász szakorvos
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien, infektológus